Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
ra is volt. Epizódokat is szeret beleszőni előadásába, vagy inkább kisebb mellék eseményeket nagy részletességgel kidolgozni. Igy ő jegyezte fel Pilismarót 1526. évi hősies védekezésének legszebb mozzanatát: Dobozi Mihály hires, lovagias tettét. Zermeghnek a történet: emberek cselekedetei, a történetírás pedig e cselekedetek S az azokból összetevődő állami, politikai és hadiesemények hü, pontos és jől szerkesztett leírása, élvezhető formában, szép (latin) stílussal. Az egyes ember sorsa ugyan Isten kezében van, ki segitl vagy nem segíti azt, a eszerint szerencsés vagy szerencsétlen annak élete, de a fortuna is játszik az emberrel. Ebből,a vallásos és filozófikus felfogásból azonban Zermegh éppúgy nem alakított ki egységes történetszemléletet, mint Oláh, és a középkor és újkor theokratikus történetszemléletét Zermeghnél éppúgy nem találjuk meg, mint a pap- és magánemberként szintén vallásos és Istenhlvő Brodaricsnál vagy Oláhnál. Zermeghnél nem Isten Minteti a magyart bűneiért a törökkel, mint a Verancsics gyűjtemény névtelen Íróinál, de nem szerepel nála a "végzet" sem, mely a magyar nemzetre nehezedik. Zermegh csak egyszer látja az egész magyar nemzet sorsában valami emberi erőkön, számításokon és akaraton felüli hatalom beavatkozását, mikor a pártharcok szörnyűségeit ecsetelve felkiált: azt hiszem, a gonosz szellemek idézték fel ezt a belső háborút!, "credo, malis spiritlbus elusmodl intestinum malum concltantlbus. " 6) De itt is a humanizmus antikizáló fogalmaival él, s nem a kereszténységéivel. E felfogásához híven Zermegh emberi tetteket, elhatározásokat, akaratnyilvánításokat, gondolatokat, olykor érzelmeket (különösen Zápolyaival kapcsolatban) fest le történetében. Keresi az események összefüggéseit, az emberi tettek okait is, igy a legfontosabbat: az ország két pártra szakadásáét is, amit abban lát meg, hogy I. Ferdinánd hívei vonakodtak Zápólyálnák hódolni, miután ezt Szullmán Budán behelyezte a királyságba. Zápolyai ekkor országgyűlést hlv egybe és hívja a Ferdinánd pártiakat is. De nem sokan jöttek. ?) Olykor meglátja a nemzetközi diplomáciai és hadi helyzet befolyását ls Magyarország (ill. Zápolyai) sorsára: I. Zsigmond lengyel király nyíltan nem meri támogatni a hozzámenokült Zápolyait, mert félt az akkor nagy szerencsével harcoló V. Károlytól és I. Ferdinándtól. 8) Máshol Zermegh elmondja, hogy Zápolyalnak V. Károlyhoz kellett fordulnia, mikor I. Ferdinánddal békét szeretett volna kötni. 9) Ezekről a tárgyalásokról Várallyal tájékoztatta Zermeghet. Máskor azonban csak egyes embereknek szinte ötletszerű elhatározásaiban keresi a következő eseménysor elindító okát* az 1538-1 nagyváradi békére vezető tárgyalások mintha azért indultak volna meg, mert Zápolyai egyszer csak elhatározta magát, hogy most már békét köt I. Ferdinánddal. 1 0) Vagy Grittl kormányzói kinevezése, mintha Zápolyai egyszerű há Iája lenne, amire másfelől La ski beszélte volna ezt rá. 4 1) Valószínű, hogy ama mélyebb bepillantások a magyar események összefüggéseibe a nemzetközi helyzettől Zermegh informátoraitól származnak. Talán ilyen, hadvezérektől, katonáktól kapott ért esülés Zermegh azon megállapítása is, hogy I. Ferdinánd Erdélybe küldött hadvezérét, Fels Leonhardot sikerei ellenére azért hívta vissza, mert annyira megrendítette másik hadvezérének, az Eszék ellen operáló Katzianernek súlyos veresége.- Katona-Informátoraitól hallhatta azt ls, hogy Katzianer akkor hibázott, mikor túlságosan messze nyomult előre egészen Eszékig, maga mögött hagyva török kézen levő várakat, s bizva a rácok Ígéreteiben. Sok jelentéktelenséggel néha élesen tud jellemezni, mert - miként a legtöbb eddigi magyar történetíró, kit megismertünk - Zermegh sem mulasztja el szereplőit pár szóval szépen és elevenen jellemezni. Bár nem jellemzésül szánta, mégis roppant karakterisztikus az epizód, mikor Zápolyai kedvenc szarvasa Istállója kerítésének egy karójába ugorva elpusztult, és ugyanakkor kedvelt katonája Szatmárnémeti ostrománál elesett, s mindez Zápolyait oly haragra lobbantotta, hogy a hadifogságba 89
