Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt

nem tűrően kihirdeti az Ítéletet: Magyarország vesztét Perényi Péter okozta, Németországét I. Ferdinánd. Ezt a pört klllönben igen érdekesen, mint I. Ferdinánd és Perényi Péter közötti párbeszédet adja elő, melynek lényege, hogy I. Ferdinánd elismeri: Zápolyainak volt igaza. (Epist. 380-381. ) Ha a németek nem akarták volna megsegiteni a magyarokat a török ellen - állapítja meg Szerémi - akkor "extunc habuissent pacem", a török békében hagyta volna őket, és ha Perényi Péter nem lépteti fel I. Ferdinándot magyar királynak, akkor a török nem jött volna be Magyarországba, s akkor most a német is, magyar is, fuissent felices. De a németek maguk készítették elő az utat a töröknek Bécs alá. Tehát "Hunyadi non sunt culpabiles ac hoccasi(!) pernicie (!) Christianitatis". Zápolyai mindig figyelmeztette Ferdinándot, hogy nincs elég ereje a török legyőzéséhez. (Epist. 382. ) Hogy a németek 1542-ben nem tudták Budáról kiűzni a törököt az azért volt, mert egy vezérük elesett, Perényi a törökkel tartott, a németek pedig meghallották, hogy túlerőben levő "Izmaeliták" Buda védelmére sietnek, s mert a keresztény hadat a pápa nem támogatta, amiért aztán vállalatuk nem volt "justum bellum". Tehát Szerémi is felveti a felelősség kérdését, mint a Cuspinlanus ellen védekező Brodarics, s azt primitiv észjárásával arra a két emberre hárítja, akiket a legjobban gyűlöl: I. Ferdinándra, ura vetélytársára, és Perényi Péterre, kit ura főárulójának tart, s ki a Habsburg párt legkiemelkedőbb tagja, neki meg személyes ellensége. A másik vád: miért szövetkezett Zápolyai a törökkel? Hiszen emiatt V. Károly és I. Ferdinánd még VII. Kelemen pápa átkát is ki tudták eszközölni ellene, noha ez a törökkel kooperáló francia oldalon állt! De Szerémi igazolni tudja Zápolyainak ezt az európai közvéleményt annyira megbotránkoztató lépését, hiszen ez nem akadályozta meg a keresztény fejedelmeket abban, hogy Zápolyaival összeköttetésbe lépjenek. Minthogy Szeréminek szilárd meggyőződése, miszerint a papok által felkent Zápolyai a jogszerű magyar király, akár jő ez igy, akár rossz, sive per phas, sive per nephas, (Epist. 147. ) természetesnek látja, hogy mihelyt I. Ferdinánd igényt emelt a magyar trónra, Zápolyai nem tehetett mást, mint hogy azonnal összeköttetést keresett a szultánnal, (Epist. 151.) majd mikor I. Ferdinánd sikerei veszélyeztették uralmát, megkötötte a törökkel a végleges szövetséget is. (u. o. 219-220, 230. ) A török megbízottja előtt pedig keserűen panaszkodik, hogy megcsalta őt a magyar, a német, s most a szász kombináció ls meghiusult, mire Zápolyainak el kellett viselnie a török állítólagos feltételét: "Deus vester irascitur super vos propter justiciam suam, quos pianta pedibus vestris conculcatis. " (Epist. 232.) A szövetség azért létre jött (252-259), és Zápolyai mindig török segítségért könyörög, ha nehézségei vannak, akár akarja, akár nem, "vellenolle" szépiti Szerémi Zápolyai lépéseit az ő sajátságos latinságával. (Epist. 250-251. vagy 278.) Zápolyai rossz lelkiismeretét pedig - mert azért ezt bántotta ez a végzetes lépés, de meg tartott Európa közvéleményének felháborodásától is - azzal a naiv önáltatással próbálja megnyugtatni, hogy ő majd kereszténységre téríti a törököt! "O Deus si mecum teneret (!) et observaret verba mea, vere dico, quod de Turcis bona possem (liberare) et demum ad fldem Chirstianam deducerem eos", (Epist. 243.) s azzal a szintoly naiv okmánnyal, melyben - Szerémi előadása szerint - elhárítja magától a felelősséget török szövetsége miatt. (Epist. 149-150. ) (Szerémi elképzelésében különben Perényi Péter is a kereszténységet erősítette azzal, hogy átállt a törökhöz.) Mármost, hogy mi ebből a tény, azt megítélni kemény próbára tenné a modern történetkutatót. Szerémi kénytelen regisztrálni, hogy a magyarokat ls megbotránkoztatta s megrémítette a török szövetség: amit Zápolyai - Szerémi szerint és mint már emiitettem - nem nagyon diplomatikusan megmondott volna a török követnek, egy renegát m&gy&rnflk! & ma-