Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
gyarok nem biznak a törökökben és benne sem, mert a törökkel szövetkeztem. S mikor a szultán 1529. augusztus 18-án mohácsi táborában magához öleli Zápolyait, még Szerémi is Júdás csőkot lát ebben a gesztusban. (Epist. 256. ) Hogy Zápolyai Mohács, sőt már Nándorfejérvár 1521. évi eleste előtt is összeköttetésiben állott a törökkel, ki őt megvesztegette volna, azt Szerémi hallotta, de hogy igaz-e ez, nem tudja: fama sic vigebat inter wlgus. (Epist. 94. ) Azonban előbb Zápolyai tanácsosaival ezt mint tényt mondatja el. (u. o. 81. ) Azt azonban Szerémi tényként emliti és árulásnak bélyegzi, hogy Zápolyai mindjárt koronázása után titokban összejátszik a törökkel. (Epist. 144.) A török támogatására tehát avégett volt szüksége Zápolyainak, hogy megtarthassa királyságát, s hogy az ország ne kerüljön I. Ferdinánd uralma alá. Jobbnak tartja Szerémi u. i. azt, ha Buda török kézre kerül, mert ha I. Ferdinándnak adják át, akkor ez a magyar és a német között mindig viszályokra és "homicidiára" adna okot. (Epist. 357. ) A török uralom következményeit azonban nem látta előre. Szerémi Fráter Györggyel érveltet igy, (1. még 355. ), mig Perényl Péter véleménye, vagyis a Habsburg párté, az lett volna: ez Buda végveszte lesz, s a török császár a magyar nemesektől és a nem nemesektől folytonos pénz- és emberadót fog szedni. Tehát, - mondta volna Perényi - "melius cum Germanis usque ad tempus-, quam cum Turko usque ad mortem perseverare. " (Epist. 357. ) 6 3^János Zsigmondról mondja: deliberare puerum de faucibus Germanorum". (Epist. 356.) 64) Hungari habent tres naturas" - tehát nem csak a főrendUek, ahogy Erdélyi véli (Szerémi, 1892. p. 49.) - "invidia, blasfemia et homicidia". (Epist. p. 75.) 6 í^Igy Szilágyi Mihály "erat durus valde, quia purus Sciticus erat". (Epist. 13. ), egy Fekete János nevű magyar ember "Hungarus Sciticus in facie nigrl colorls et valde astutus in rustlcitate sua, littere attamen vigilane et blandus in sermone. (Epist. 308.) 66 )274-277, 299-400. stb. pl. a sok közül az emberrablást. 6 7^Domine rex, civitas non est tua, quod residentiam dedlstls els, quia gens lsta manet gens aliena est (!) et differt ab Hur.garis. Et constilo ... ut expurgabis et da eis allam terram, ubi possunt habitare et puros Sclticos portare cogis, et eis distrlbuere debeas palacia domi. (Epist. 25. ) Azt tanácsolom, adj ezeknek más földet, hogy ott lakhassanak, Ide pedig hozass be tiszta szittyákat, és oszd szé«közöttük azok palotáit és házait. Szeréminek minden népről adott jellemzésében áll, hogy az illető milyen katona: Szerémi határozottan militarista szellemű ember. Azzá tette, ha más nem, az akkori állandó háborús állapot, de meg érzi is a földjét és fajtáját féltő parasztember egészséges ösztönével, hogy most jó katonákra van szükség, ő maga azonban nem katonáskodott: Mohács felé ugyan vele kellett mennie a királyi sereggel, de hamarosan eltávozott a táborból, amit igen bölcs cselekedetnek vélt, hiszen két káplántársa ott esett el a harctéren. (Epist. 121. ) A szinai ütközetbe is csak azért ártotta be magát, mert prédát remélt, de itt is rajtavesztett. Ügyes, de cinikus öngunynak látszik, ahogy szinai jeleskedését leírja. Tréfás nagy hangon adja elő, miként öltötte magára fegyvereit: Felkötöttem oldalamra kardomat, ("stabam accincto gladio super femore (!) mei ( !), ez egy zsoltár elferdített töredéke, mely zsoltárt a királykoronázásokkor a koronázó főpap szokott mondani, mikor a kardot átnyújtja az uj királynak. (Epist. 217. ) Szerémi, tudjuk jelen volt Zápolyai koronázásán, s ismerhette a koronázási szertartás szövegelt is. Ha pe85
