Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Történetírásunk a mohácsi vész után
Tehát a magyar történetíráson uralkodó műfaj a XVI. századra a kortörténet lesz, ahogy a német, vagy francia történetírásban is kiváltják ezt a műfajt az Európára zuduló nagy válságok: háborúk, vallási küzdelmek. Epiellett - már egyenest német befolyásra - megíródik az első magyar világkrónika is, mégpedig magyar nyelven: Bencédi Székely Istváné. S a magyar történetírásban is - ujabb újkori mozzanatként - megjelenik a magyar nyelv, már Bencédi előtt Mindszenti Gábor egy kisebb igényű, és kétségbevont hitelű monográfiájában (1541). Az erdélyi és felvidéki németek pedig németül irják meg történeteiket. Bencédi világkrónikája és Heltai magyar krónikája egyben megint egy ujabb műfaj: a népszerűsítő magyar történet első példái. Mindkettő célja elterjeszteni a történeti ismereteket a legszélesebb, csak magyarul tudó olvasóközönségben. Kialakul emellett egy népszerű, helyesebben népies, de latin nyelvű történetírás is - legkiemelkedőbb alkotása Szerémi Epistolája -, mert ha azt a sok leírást a XVI. századi hadieseményekről, egyes nagyurak és kisebbek egyéni tragédiáiról nem is tekinthetjük kortörténetirásnak, mégis ezek a prózai emlékiratfélék, beszámolók, naplók stb. kialakították a népi, vagy mondjuk, laikus történetírásnak egy sajátságos fajtáját, mely más valami, mint az énekmondők históriái. E prózai leírások egy része latinul van Írva, s ezért Íróiknak a műveltebbek közül kellett kikerülniük, csakúgy mint a magyarul énekelt históriák szerzőinek, kik szintén értettek latinul. (így legkiváló bbjuk: Tinódi F-ibestyén.) Kitágulnak a magyar történetírás szempontjai is. Miután a magyar történet XV. század végi - XVI. század eleji külföldi: olasz, később német humanista feldolgozói - Bonfini, Ronzano, Taurinus (Stieröchsel), Cuspinianus (Spieshaymer) - beleillesztették munkáikba Magyarország földrajzi, gazdasági, néprajzi, alkotmányos, társadalmi stb. leírását is, a mohácsi vész után ilyen leírások feltűnnek a legkülönbözőbb természetű magyar történeti munkákban is: Brodarics (feleletül Cuspinianusnak), Verancsics, Forgách Ferenc, Scheser, Gregoriancz, mind adnak kisebb-nagyobb terjedelmű vázlatot Magyarország természeti, gazdasági, néprajzi stb. viszonyairól, Oláh Miklós pedig külön fejezetet szentel ezeknek Hungáriájában, mely csak bevezetés lett volna egy nagyobb magyar összefoglaló történethez. Kialakul Magyarország egyes, jogilag, kulturálisan és nemzetiségileg elkülönülő részeinek, hogy ugy mondjam, helyi történetírása is. Szepesi németek már a XV. században elkezdték imi a maguk évkönyveit, a XVI. -ban aztán erdélyiek is elkészítik - a reformáció és a humanizmus hatása alatt - a magu': erdélyi-német szempontú történeteiket. Külön erdélyi történetírás azonban csak majd a század végére fog kiérlelődni, s akik még Zápolyai és János Zsigmond alatt Írtak Erdélyben történetet, azok a magyarországi események keretében szólnak az erdélyiekről. És politikai és érzelmi egységnek látja Magyarország minden nemzetiségű népét az egész magyar történetírás, a horvátországi magyar Gregoriancz csakúgy, mint az erdélyi német Siegler, Scheser stb. is. De miután a török veszedelem kivetette Magyarországot középkori boldog elszigeteltségéből, több figyelmet szentel a magyar történetírás a külföldi, európai és török eseményeknek, feltárva azok összefüggéseit is a magyarokkal, az európai népeket segítséget várva tőlük a török ellen, a törököt pedig mint a nagy ellenséget óhajtva megismerni. Az erdélylek meg a román fejedelemségek felé fordulnak különös figyelemmel. Nagy a változás a mohácsi vész után történetírásunk hangulatában. A XV. század bámulatosan magabizó optimizmusát most 1526, majd 1541 hatása alatt sötét kétségbeesés váltja fel, a vigasztalan, kilátástalan jelen és közeljövő fölön. 6
