Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
lyai emigráció Magyarország felé, és Debrecenben, Makón, Temesváron, Lippán keresztül Mohácsra, az 1529. augusztus 19-i hódolásra Szulimán elé. Szerémi mindenütt Zápolyai mellett van, vele jött.fel Mohácsról Budára is, hol Zápolyai törökök általi inthronizáciőját is végignézte. Ezután 3 évig Budán maradt, miközben átélte az 1530. november-decemberi ostromot, látta 1529-ben a Bécs alól kudarccal visszavonuló török hadakat, ott volt 1532-ben Zápolyai táborában, mikor ez Grittivel együtt a török Bécs ellen indított, de Kőszegnél elakadt akciója segítésére Esztergomot fogta ostrom alá, de sikert nem tudott elérni. 1533-ban Zápolyai Temesvárra vonul vissza, hogy közelében legyen török pátronusának, Szerémit bizalmas híradóként Budán hagyva. Szerémi azonban nem mert ott maradni a Ferdinándnak hódoló városban, s ura után szökött Temesvárra, s csak ennek kíséretében tért vissza Budára, ez év karácsonyán. Itt élte át a Laszky-féle összeesküvést 1534-ben, és itt a magyar történetnek Mohács után leggyászosabb és legsúlyosabb következményekkel járó katasztrófáját: Buda török kézre jutását 1541. augusztus 29-én. Zápolyai halálakor, ugy látszik, Szerémi nem volt mellette, valószínű, hogy ekkor is Budán tartózkodott. További életkörülményeiről - minthogy Eplstolája 1543-mal befejeződik - csak annyit tudunk, hogy feltehetőleg követte Izabellát és Fráter Györgyöt a gyulafejér vári udvarba. Bizonyos viszont az, hogy 1548-ban a bécsi egyetem magyar hallgatói között szerepel egy Georgius Sirmiensis, quondam capellanus Ludovici regis in regione Budensi, 9) ami csak az Epistola Írójára vonatkozhatik, ki Bécsben jobbnak látta Zápolyai melletti káplánkodását elhallgatni. Itt csak rövid ideig tartózkodhatott, mert ugyanez 1548. év szeptember 5-én már Fráter György megbízásából Konstantinápolyban járt, s az utat a portáig rövid időközökben még négyszer megismételte, utoljára 1549. szeptemberében. Erről a diplomáciai működéséről a brassói városi számadáskönyvek tájékoztatnak. 10) A Szerémi név még egyszer felbukkan 1558-ban, mikor is az esztergomi kanonokok között felsoroltatik egy Szerémi György, aki azonos lehet az Epistola Írójával. H) Szerémi Epistolájának megírását az ő történetirója, Eroélyi László Zápolyai halála és Szerémi feltehető bécsi diákoskodása közé teszi, pontosabban az 15461547. évekre. 12) Életének e későbbi szakában léphetett Verancsiccsal ls oly közeli kapcsolatba, hogy tőle ily megbízást kaphatott, s müvét neki ajánlhatta. Igaz, ez pusztán feltevés, mely csak akkor állhat meg, ha az Epistola utolsó lapján az "Anthonius prepositus... dragusien" szavak közül a "dragusien" szót helyesen javította "Transilvan"-ra az az egykorú kéz, mely az egész kéziratot átkorrigálta. Nem annyira ebből az ajánlásból, mint inkább abból a körülményből, hogy Szerémi egyetlen fennmaradt kézirata a XVII. század elején még a Verancsics gyűjteménybe tartozott és Verancsics Faustus, Antalnak unokaöccse irta rá a cimet is, Acsády helyesen következtet arra, hogy Szerémi Verancsics Antal történeti adatgyűjtői közé tartozott, s Eplstolája ennek tervezett nagy történeti munkájához készült adalék. 14) Szerémi müve egyetlen kézirata a velencei, Ausztria és Magyarország között 1932ben kötött egyezmény alapján 1933 óta Budapesten, a M.N. Muzeum Orsz. Széchényi Könyvtára kézirattárában Fol. Lat. 402, sz. alatt őriztetik. Addig Bécsben a National(Hof)Bibliothekben volt. Ez valószínűleg autográf, Wenzel legalábbis annak tartja. 1 5) Valószínű az is, hogy nem Szerémi munkája a kézirat utolsó lapján olvasható "De morte Ludovici regis epistola flebilis", (403-404.) mely részletes megismétlése annak a gyilkossági mesének, melyet Szerémi szövegében az 1526. évnél elmondott. Erdélyi és Wenzel szerint e második Epistola szerzője Thatai Miklós, II. Lajos egy másik káplánja, kit Zápolyai még egy másik káplánnal a szerencsétlen ifjú király holttestének felkutatására küldött volna. 1 6) Szerémi müvét Verancsics Antal kéziratgyűjteményében a hirhedt Márnavich Tomkó János, a Szilveszter bulla hamisítója még 60
