Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
káplán, elindult Lajos királlyal a Moháccsal végződött hadjáratba, de csak két hétig maradt a királyi seregnél, aztán jobbnak látta visszamenni Budára. A katasztrófa után is itt maradt, nem követte sem az udvart, sem káplántársait, kik Alamizsnás Szent János ereklyéit magukkal vive, Pozsonyba menekültek. Szerémi átélte Szullmán bevonulását Budára, honnan csak késő ősszel távozott. Először Kassára ment, (október 10. ) majd Tokajba az október 14-re Zápolyaiék által oda egybehívott országgyűlésre. Itt történt meg az életére sorsdöntő találkozás Zápolyaival. Zápolyai káplánjává fogadta, s ebben aztán Szerémi megtalálta a neki megfelelő urat, Zápolyai pedig - ugy látszik - a neki megfelelő káplánt. Szerémi elkísérte Zápolyait Budára, majd székesfejérvári koronázására is, melynek érdekes, de ahhoz a fennkölt cselekményhez nem méltó leirását is adta. Innen Budára, onnan Esztergomba ment királyával. Kimutathatólag csak egyszer akart Zápolyaitól átpártolni I. Ferdinándhoz: 1527. március 12-én, 6) de egyházi javadalom reményében, melyet azonban nem kapott meg. Megmaradt Zápolyai mellett. 7) Szerémi lelkületére és modorára jellemző, hogy feljegyzésre méltónak tartja az olyan jelentéktelen esetet is, hogy egy izben összeverekedett a gyűlölt Perényi Péter egyik udvari káplánjával, Zápolyai, Perényi Péter és az egész budai udvar nagy mulatságára, amihez diadallal hozzáteszi: én maradtam felül - Isten segitségévell Zápolyai-pártisága nem befolyásolta Zápolyai személyének és politikájának megítélésében. Nyíltan árulónak nevezi urát, ki már Mohács, sőt Nándorfejérvár bukása (1521. ) előtt összeköttetésben állott a törökkel, s kétszer is kifejti, hogy II. Lajost az ő öccse, György ölte meg a mohácsi csatát követő éjjelen. Mégis nagyon vonzódott hozzá, s mellette maradt ennek haláláig. Mikor Zápolyainak I. Ferdinánd elől menekülnie kellett, Szerémi követte őt, kíséretében hagyva el Budát 1527. augusztus 15-én. De azután elvált tőle és szeptember 27-e óta külön utakon járt, elveszett uj subáját kereste(l), azt szerencsésen megtalálva Kassára ment, hol hangulatot igyekezett teremteni Zápolyai mellett. Az I. Ferdinándot követő polgárság ellenséges magatartása miatt azonban menekülnie kellett Kassáról. Rövidebb bolyongás után december 27-én Boldogkőre ért, itt megismerkedett Dévai Bíró Mátyással, a magyarországi reformáció későbbi előharcosával, de ekkor még buzgó katholikus pappal. 8) Zápolyai ezalatt Debrecenben tartózkodott, ide tért vissza hozzá 1528. január 19-én Szerémi. Zápolyai és udvara épp nagymisén voltak, s mikor "György pap" belépett a templomba, mindnyájan elmosolyodtak. Szerémi valami "udvari mulattató" lehetett Zápolyai mellett, kit ez azonban kémkedésre is felhasznált. Követte Zápolyait ennek szerencsétlen hadiútjára is, mely a szinai vereséggel és Zápolyai Lengyelországba menekülésével végződött. A szinai csatába maga is beleelegyedett. Miután általános feloldozásban részesítette az egyházi átokkal sújtott Zápolyai katonáit, s tőlük szent alamizsnaként 10 forintot összegyűjtött - maga is kardot kötött abban a reményben, hogy itt is valami zsákmányt tud szerezni (predam rapere, ahogy magát kifejezi) mint annak idején Tokajnál egy jól felszerelt lovat. De csalódott, a csata Zápolyai vereségével végződött, és Szerémitől még azt is elvették, amije volt: a 10 forintot, a bizonyos uj subát, kardját stb. I Jólelkű paptársaknál bujdokolt egy ideig, majd az őt üldöző kassaiak elől Ungvárra szökött, s onnan Lengyelországba, Tarnowba, a már április elején ódamenekült Zápolyaihoz. Itt hivatását teljesíthette: gyóntatta Zápolyai katonáit, kiket mint törökkel cimboráló és kiközösített vezér (Zápolyai) cinkosait más pap nem akart feloldozni. Tarnowban a magyar emigránsok "vigan voltak" 8 hónapig, csak Werbőczy busult, sírdogált folytonosan a templomban, csak őt gyötörte a honvágy és javai elvesztése. Szerémi Tarnowból a czenstochaui csodatévőhelyre tett zarándokutjának egy állomásán Sarkiban egy plébánostól hallotta először a rémmesét, hogy II. Lajost Zápolyai György ölte meg. Tarnowból 1528. október 10-e táján indult vissza a Zápo59
