Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
Ezért is foglalkoztunk vele részletesebben. Egyébként Mikó mlive inkább a kor hiteles és jól értesült történeti forrásaként jelentős, semmint a magyar történetírás termékei közt. Mikő magyarul irt, nehézkes magyar nyelven, nem nagy műveltséget árulva el egyébként sem, bár jő latin tudását többször megcsillogtatja. Kéziratá t Benkő József, a XVIII. század jeles erdélyi történeti adatgyűjtője állitólag eredetiben látta, s arról lemásolta. Az ő másolatából a mü elejét először Szilágyi Ferenc adta ki Klioja III. kötetében, Kazinczy Gábor aztán az egész szöveget bevezetéssel közölte a M. H. H., II. oszt., VII. köt. 135-225. lapjain, Biró Sámuel folytatásával, u. o. pp. 225-240. Irodalom : Mikó életrajza Szinnyel, s. v. Mikő. Jegyzen ^Halálát feljegyezte Segesvári Bálint is az ő krónikájában, ad an. 1635. (Ed. Mikő, Erd. tört. adatok. IV., p. 208. ) - L. még: Szinnyey s.v. - A rosszmájú Kemény János Önéletírásában nem valami kedvezően emlékezett meg Mikőről. (M. Tört. Emi., ed. Szalay László pp. 75-76. ) 2) p. 144. Még a "német" Basta is felszabadító a székely lázadók ellen. Miriszlőnál, mondja, "valóban sok szegény bolond székely atyánkfia vesze, megesék nekiek a szabadság, a nemes emberek levágása, kergetése. " (1600-ban, p. 148. ) 1595-ben le megérdemelten vesztik el a havasalföldi háború utáni szabadságukat," mert nem kezdettek vaia jámborul élni a szabadsággal. " (p. 141. ) 3) Vallásosságára: a csiki vice kapitányság elnyerését szép imával vezeti be feljegyzéseibe. - Mikor az 1611. évi brassai csatában Báthory Gábor szenved vereséget - Bethlen, s vele Mikő ekkor még mellette állottak - a kudarccal "a jő Isten akará azért megesmertetni magát és az utálatos rossz oláh nemzetséggel igy büntete meg minket országostól harmadszor Is... az Isten vere meg bennünket, nem bizony a rossz oláhság. " (p. 200. ) - Anyagiasságára: a német császár vesztegetésekkel ér el sikereket; a török jó, mert ruhát, élelmet, pénzt ad az erdélyi menekülteknek: Rákóczi Zsigmond azért mond le a rövid ideig viselt fejedelemségről, hogy tiszántúli birtokait békén hagyhassa gyermekeire. (pp. 177-178.) 340