Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

Gyulaffy Lestár (Eustachius) A dunántuli ősrégi Rátóthi Gyulaffy család leszármazottja, született 1557, szeptember 20-án, családja Zala megyei birtokai valamelyikén. Iskoláztatását Bécsben, a "császári iskolában" fejezte be, majd rövidesen, még fiatal ember korában a Dunántulről, családja ősi lakhelyéről átköltözött Erdélybe. Itt fejedelmi szolgálatba lépett, s Báthory Zsigmond titkáraként mint diplomata működött főképp Lengyelországban, melyet valami tizenkétszer járt meg szeszélyes fejedelme különböző megbizatásaival. Utolsó közszereplése Báthory Zsigmond Erdélyből való végleges távozása utánra esik: Bastánál ő eszközölte ki á Székely Mózes és Borbély György bukása után Karánsebesre menekült erdélyiek számára a bántatlan visszatérést. Valószinü- * leg nem sokkal 1606 után halt meg. A magyar történetirástörténetnek meg kell emlékeznie róla, noha nem irt öszszefüggő történeti munkát, vagy ha irt is ilyet, ránk ez mindenesetre nem maradt, s amit ma tőle birunk az nem más, mint elszigetelt, de értékes és teljes hitelű feljegyzések - magyar nyelven - kora erdélyi eseményeiről (1565-től 1606-ig), melyeket a legnagyobb gondossággal gyűjtött. Sok feljegyzése azonban csak saját élményeiről szól, követségeiről stb. A legfontosabbak és legbővebbek az 1605. és 1606. évekről szólóak, ezek közt hosszabb összefüggő jelentések is vannak, főképp az erdélyiek - szászok és székelyek - Bocskayhoz való csatlakozásának okairól. Gyulaffy nagy gondot forditott arra, hogy hiteles hireket adjon: sokszor megjegyzi, hogy mit kitől hallott, s hogy megbízható szem- és fültanuk informálták. Gyulaffy jelentősége tulajdonképpen abban van, hogy feljegyzéseit átengedte Szamosközynek, sőt egyenest Szamosközy számára gyűjtötte és készitette azokat, ez pedig beledolgozta saját munkáiba. Szekfű összeállította Szamosközy azon helyeit, melyek Gyulaffytól valók. Gyulaffy feljegyzéseinek egy része Szamosközy hátrahagyott iratai között maradt is fenn, a jelenleg a budapesti egyetemi könyvtárban őrzött Pray-kéziratgyűjtemény LVIII. és LIX. köteteiben, valamint - s ezek a fontosabbak Wenzel Gusztáv birtokában volt egy kéziratban, melyet ma szintén az Egyetemi Könyvtár őriz. Szamosközy mellett kiaknázta Gyulaffyt Bethlen Farkas is. Excerpta et Annales cimen még összeállított Gyulaffy latin nyelvű feljegyzéseket a régebbi magyar és európai történetből, melyeknek értéke sem történetirástörténeti szempontból, sem forrásként nincsen. Benkő József és Bod Péter szerint megírta volna Gyulaffy korának - Báthory Zsigmond korának - történetét összefüggő történeti műként, Haner György szerint latinul. Ezek ezt nem igen állíthatták alap nélkül, de Szabó Károly nem ad nekik hitelt. 2) Lehet, hogy e mű vagy annak részei ma Bethlen Farkas Históriájába beleszőve lappanganak. Kiadás

a a magyar feljegyzéseknek: Kulcsár István, Krónika a mohácsi veszedelemtől a bécsi békűlésig Magyarországban, Erdélyben, Havasalföldén és Moldvában történt dolgokról. Pest, 1805. - Szabó Károly és Szilágyi Sándor, M. Tört. Évkönyvek és Nap541