Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

elszakadt a töröktől és háborús kalandokba is bocsátkozott ellene (p. 154. ). Mikó igen alábecsüli a Jacobinus és Decsy által annyira magasztalt havasalföldi 1595. évi hadjárat sikereit és Lippa elfoglalását, (pp. 140-141.) Csakhogy Decsy és Jacobinus Báthory Zsigmond német szövetségben elért, és a magyarországi német-magyar hadak sikerei közvetlen hatása alatt irtak, Decsyt még Győr meg Esztergom viszszafoglalása is lelkesítette, mikor Commentariijeinek fennmaradt részeit irta, mig Mikó már a tizenötéves háború kudarca után készítette feljegyzéseit. E hadakozásokra s német szövetségre Bocskay vette rá Zsigmondot -, mondja Mikó - kit az 1594. évi kivégzésekért büntetett meg Isten korai halálával, (p. 173. ). Mert Mikó is Bocskayt tekinti a kivégzések értelmi szerzőjének, noha ez később - szerinte - jóvá tette bűneit, mert "ki azelőtt német lélekkel birt, de nemzetéhez való szeretetéért azt magáról levetkezé" (p. 166. ) s felemelte a felkelés zászlaját, (pp. 166 sqq. és 173.) A goroszlói harc (1601. aug. 3. ) "lőn Erdélynek elromlása". A "lator hajdúság, Basta zsoldjában "elrontja, pusztítja Erdélyt, (p. 151. ) "ugy hogy soha vég nélkül többször meg nem épUl és soha előbbi állapotjára vissza nem jő. " (p. 151. ) "Azt pedig a hallatlan kegyetlenséget a magyar hajdú cselekedte", (u. o. ) ez az "Isten nélkül való magyar had", ez az "átkozott nemzetség", (u. o. ).• De majd "eltöröl e földről Isten..., ugy vesz el a pusztitó, mint ő másokat rontott. " (p. 152. ) A brassói csata Bethlen-Székely Mózes párti áldozatait is (itt esett el Jacobinus, a kolozsvári történetíró is) csak gyűlölködve, átkozódva tudja elsiratni: "Itt szakada vége-magva sok becsületes főrenden valóknak, nemzetségeket itt fogyatták el. ... Oh bolond haza, hogy az ilyen árulóknak még a maradékjoknak is megkegyelmez, oh ebül szokott amnestial lator volt a ki fundálta. " (160. ) A magyar és az erdélyi értsék meg egymást, hiszen egy a vérük, hitük, és "addig tartatik meg a magyar nemzetnek mind becsülete mind békessége", amig megértik egymást, (p. 179. ) Mert ha viszálykodnak, a "két nagy szomszéd" a német és a török, rájuk megy. (179. ) Ilyes vallomások ellenére Mikó mégsem ismer általános magyar szempontot, nem ismer Európát, Christiana respublicát. Neki Magyarország és Erdély egyesítése veszedelem, mely a német "utálatos ínségét" jelenti (p. 168. ). A magyarországiak szenvedésével nem törődik, és örül neki, hogy az 1603-ban Esztergom visszavívására Magyarország ellen felvonuló nagyvezér erős török isereget ad Bethlennek, noha neki is szüksége van minden katonájára, (p. 161. ) Forgách Zsigmondról gyűlölettel ir, mikor ez magyar hadaival bevonul Erdélybe, kudarcának őszintén örül. Hiába, Mikó székely nemesember, aki nem lát mást, mint Erdélyt. De ezt a kis hazáját és (erdélyi) magyar fajtáját aztán nagyon szereti: ez a hazaszeretet talán legjellemzőbb vonása iróegyéniségének, valamint mély vallásossága, mely minden földi dologban Isten kezét láttatja meg vele, s neki magának is minden tettét áthatja. Valami megható Mikóban az a nagy, gyöngéd szeretet felesége iránt, s szivhez szóló bánata ennek halála fölött, mert Mikó - naplőiró módjára - a családjában történt eseményeket is feljegyzendőnek tartotta az országos események között. Mikónak ez érzelmesség, szenvedélyesség mellett igen erős érzéke van a realitások, elsősorban az anyagiak iránt. Az emberek nála többnyire anyagi érdekből cselekszenek, s Mikó nem habozik kimondani: "noha igen dicsérik a publicumot" (közérdek), "de szeretik az emberek a magok hasznos privátumát" (magánérdek). És elsősorban anyagi motívumokra mutat rá, mikor szereplői lelki mozgatóokait feltárja, mert mindig keresvén az események okait, ő is eljut a történeti aktorok lelki mozgató okaihoz. 3) Mikó érzelmessége, szenvedélyessége, sokszor gyűlölete, mellyel az eseményeket kommentálja, s az embereket, népeket megítéli, keveseket dicsér, többeket kárhoztat, másfelől realizmusa, anyagiassága szines iróegyéniséget tükröznek vissza. 539