Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

Hídvégi Mikó Ferenc Mikó Ferenc született 1585-ben, apja előkelő erdélyi - székely - nemes ember, Mikó János, anyja háportoni Forró Borbála, Hidvégi előnevét atyai öröksége: Hidvég falubeli birtokáról nyerte. Mikó Ferenc előbb Barcsay András szolgálatában állott, majd ennek halála után, 1602-től kezdve Bethlen Gáborhoz szegődött. Részt vett Bethlen embereként az akkori háborúkban, 1610-ben jutalmul nyerte urától a csiki várkapitányságot, miután pedig ura fejedelemségre jutott, ez előbb Csikgyergyó és Kászon főkapitányává, 1622-ben pedig főudvarmesterévé és kincstartójává tette. E fontos közigazgatási funkciók mellett fejedelmi követként többször járt Konstantinápolyban, egyszer, 1625-ben Rudolf császár és királynál is, hogy Bethlen számára egy főhercegnő kezét megkérje, s mikor itt nem járt sikerrel, a következő évben ő kisérte Berlinből Erdélybe Bethlen menyasszonyát, Katalin brandenburgi őrgrófnőt. Az 1626. évi béketárgyalásoknál is Mikó volt Bethlen főkövete. Bethlen halála után (1629. ) előbb Katalin fejedelemasszony hive, majd ezt lemondásra birva, ő hivja meg Váradról Rákóczi Györgyöt fejedelemnek. 1633-ban és 1634-ben is járt még portai követségben. Meghalt 1635. julius 15-én. Mikó nemesuri, főhivatalnoki laikus, ki kedvtelésből feljegyezgette a korában történt eseményeket, ahogy azt Decsy kivánta volna az erdélyi főemberektől. Mikó mllvecskéje előterében áll Bethlen Gábor, második helyen pedig Írónknak magának sorsa. Miként Böjti Veres, Mikó is Bethlen Gábor apologià ját akarta megirni, kit mindig védelmez vádlói ellen. Míive tárgyát Báthory Zsigmond, Bocskay és Báthori Gábor fejedelemsége alatt végbement főbb hadi, politikai és diplomáciai események teszik ki 1594-től 1612-ig. Biró Sámuel folytatása aztán még hozzáfűzi Báthory Gábor és Bethlen meghasonlásának történetét is. Mikó nem pártatlan, álláspontja szigorúan Bethlen párti, amellett erdélyi-(székely) és kizárólag nemesi érdekű, ugy hogy a közszékelyt, ki a nemes ellen lázad, gyűlöli, lázadása Sikertelenségét gúnyolja. 2) Mikó meggyőződéses törökbarát: nemcsak mert ugy véli, a török az egyetlen hatalom, mely Erdélyt a lángolóan gyűlölt német "inség" alól megvédeni tudja, hanem Mikó tiszteli, sőt szereti a törököt, és nem csupán félelemből kivánja uralmát, mint erdélyi történetíróink között azok, kik a török hűbérurasága hivei voltak. Noha látja a török birodalom meggyöngülését és hanyatlását, (p. 180. ) mégis igazat ad urának, ki mindent a török szövetségre alapított. Hálával és szeretettel regisztrálja, nem minden propagandisztikus iz nélkül, a török "misericordiáját", hogy azon időben, mikor a brassai vereség (1603. jul. 22. ) után Bethlen kíséretében a nándorfejérvári basához menekültek, ez mily jól fogadta őt is, meg a többi, a töröknek oly értékes, mert a keresztény egységfrontot megbontó erdélyi-magyar menekültet is. Igaztalanul nevezi - mondja Mikó - a keresztény pogánynak a törököt, hiszen Nándorfejérvárban ellátták őket mindennel: élelemmel, bőven ruhával, még pénzt is adtak nekik, Bethlennek magának 16 000 tallért, melyet ez mint jó politikus "nem kiméllett" társaitól. (p. 162. ) Erdély török uralom alatt leélt évtizedei neki a "régi jó békeidő", melyet Báthory Zsigmond megrontott azzal, hogy kivégeztette a török-párti főurakat, 538