Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
Azon katholikus, nyugati magyar, Habsburg-párti politikai és kultúrkörből, mint Esterházy, de a magyar társadalom alacsonyabb rétegéből valő két derék magyar katona, Farkas Pál és fia Adám, kiknek szintén ránk maradt rövidke, de nem érdektelen naplója. Farkas Pál "az fölséges harmadik Ferdinandus római császár, magyarországi koronás király lévai vicekapitánya" 1638-ban igy kezdi az ő jegyezgetéseit: "Akarám emlékezetül hagyni az én maradékimnak, atyámról, anyámról minémtl nemzet legyek s azoknak eleik kik voltak. " Igy először családi történetét adjá naplójában: a maga származását dédapjáig, majd házasságáról, gyermekei születéséről, elhalálozásáról számol be, - majd oly sürün látogatta ezeket is a halál, mint Esterházy Páléit - aztán birtokait irja le, azok jövedelmeit, jogait sorolja elé, intve utódait, hogy azokat gondosan őrizzék meg, végül azon urak neveit jegyzi fel, kiket szolgált, befejezésül pedig mintegy számadást adva katonaéletéről leszögezi: "szolgáltam négy császárokat", Mátyást, Ii. és III. Ferdinandust, "s mostani kegyelmes urunkat Leopoldus Ignatiust, kit isten szerencséssen éltessen sok esztendeig és tegyen diadalmassá minden ellenségei ellen. " írója szép (katholikus) vallásosságáról, becsületes katonahüségéről, királya iránti nemes, és igen konstruktív családias érzéséről, s kitűnő gazdasági érzékéről tesz bizonyságot e pár lapos napló. 3) Farkas Adám, előbbinek fia, szintén katonaember, előbb korponai, majd lévai kapitány, még rövidebbre fogta naplóját. Először ő is családjáról emlékezik meg: házasságáról, gyermekeiről, de aztán - s ebben történetileg érdekesebb az ő müvecskéje apjáénál - katonáskodásáról ir. Igy elmondja, hogy 1683-ban nem állt át Thökölyhez, hanem családját Korponán hagyva maga Esterházy palatínusnál jelentkezett. 1694-ig tartanak jegyezgetései. jegyzet: ^Nem mentes Illésházy a babonától: ebben is elmarad Istvánffy mögött: Báthory Zsigmondot "az ördög, az emberi nemzetségnek és minden jónak ellensége... megbűvölte volt az ördögséggel. " (p. 37. ) 2) — A törökök Esztergom ostrománál 1594-ben ezt kiáltják át a magyaroknak: "Menjetek haza, magyarok, vitézek, hagyjátok itt a részeges német disznókat nekünk, hogy tanétsuk meg őket hadakozni. " (p. 13. ) 3 )Kiadva: Tört.Tár., 1884., 86-99. 4 )Kiadva: Tört. Tár., 1884., 99-101. 537
