Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
A MAGYAR FŐÚRI NAPLOIROK SORÁT MEGNYITJA Illésházy István Istvánffy nagy ellenfele, Bocskay után ko rának legjelentékenyebb vezető férfia, Bocskaynak társa a felkelésben, de amellett Mátyás főherceg bizalmasa, szem élyes tapasztalatai élményei alapján feljegyezte - magyar nyelven - az 1592-1603-ig Magyarországon történt hadi eseményeket, tehát a tizenötéves török háború fejleményeit addig, mig az ismert vád miatt nem volt kénytelen Lengyelországba menekülni. Illésházy igy e háborúnak egyik résztvevő kommentátora. Született 1540-ben köznemes családból, tanulmányait Pozsonyban végezte, majd Pálffy Miklós, a vitéz hadvezér udvarába került. Ügyes pénzüzletekkel óriási vagyont szerzett, és második feleségével, Pálffy Katával, Krusith János özvegyével szintén nagy vagyon kerUlt kezére: ennek halála után Rudolf király neki adományozta a Krusithok javait. A fejedelem szolgálatában magas méltóságokat nyert el: királyi tanácsos, liptói, majd trencséni örökös főispán, magyar királyi udvarmester, 1593-ban német szent birodalmi gróf lett. Alig tiz évre rá azonban a kamara- nagy vagyonára áhítozva - a császár elleni lázitó iratok terjesztésével vádolta meg és fogta pörbe. Istvánffy Miklós alnádor - mint Istvánffy fejezetünkben kifejtjük - 1603-ban törvénybe ütköző itéletlevelet adott ki ellene, Illésházy azonban Mátyás főherceg figyelmeztetésére Lengyelországba menekült. Csak természetes, hogy Bocskay felkeléséhez csatlakozott, noha Mátyás főherceg is hivta a maga táborába. Azért a főherceggel sem szakitott, s a béke megkötésére is ő utazott Bécsbe. 1608-ban nagy része volt Mátyás főherceg királlyá választásában, s a királyválasztó- és koronázó országgyűlés őt is megválasztja nádorrá - Istvánffy Miklóssal szemben. 1609. május 5-én Bécsben meghalt. Illésházy feljegyzéseit még szigorúbban hadieseményekre korlátozza, mint Istvánffy, s ezekből is csak kivágatot ad. Hadi dolgokon kivül ő is csupán az országgyűlésekkel foglalkozik, többnek egyes aktáit teljes szövegében is közli. Feljegyzései legtöbbször saját személyes tapasztalatait örökitik meg, és Illésházy ismételten hivatkozik is arra, hogy ezt vagy azt maga látta, hallotta. Feljegyzései egészen kezdetleges évkönyvezés: évek szerint előadott rövid beszámolók hadieseményekről és országgyűlésekről. Történetszemléletről, filozófiáról az ő "feljegyzéseiben" csak annyiban lehet szó, hogy a történésben ő sokkalta átfogóbban látja meg Isten világkormányzó kezét, mint Istvánffy, s ennek sokkal naivabban is ad kifejezést a nagyműveltségű Istvánffynál. Itt kicsendül Illésházy protestáns volta is, noha vallási ellentétekről teljesen hallgat, s az emberek megítélésénél, jellemzésénél sem befolyásolja azok vallása. Mégis pápaellenes érzülete mondatja vele, hogy a pápa által küldött olasz segélycsapatokon: "Ez pápa népén az isten haragja szemlátomást uralkodott, valamikor még Magyarországba segitséget küldött, mindenkor rutul vesztek. " (1597-hez, p. 48, )*) Érdekesek kortársairól mondott Ítéletei: Mátyás főherceget tulság) san lágy, engedékeny, nemtörődöm hadvezérnek mondja, és erősen bírálja a Magyarországon katonáskodó többi főherceget is. Igen nagy tisztelettel ir azonban a külföldi hadvezérek közül Mercoeur Fülöp Emmánuelről (Istvánffy dux Mercurianus-áról) és Mansfeld 534
