Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Évkönyvek, naplók

- mondja egy helyütt - "a Históriáját, de el ne hidd azt... De olyan a mi dolgunk, hogy a mi gyalázatunkat csak hazug Írással akarjuk elfedezni. " (p. 50. ) - Vagy: "az Indiciumban" (1593. Debreceni Kalendárium) "ha többet akarsz látni, im látom, hogy irtanak - szabad, de az ottan ilyen jó móddal és renddel nincsen, mert és akkortájban 14. esztendőben jártam, s igen jól emlékezem rá. " (pp. 42-43. ) És emlit Nagy Szabó Ferenc feljegyzéseket, melyek más Kalendáriumokba voltak beirva, ezek azonban, mondja, sokszor ellentmondanak egymásnak, (p. 41. ) Világos tehát, Nagy Szabó is azon feljegyzéskészitők közé tartozik, kiket a Kalendárium irodalom ihletett kortörténeti jegyezgetésre, s talán nem is annyira a tudós Decsy, s Nagy Szabó Ferenc történeti érzékét is erősen fejlesztette ez a sajátságos, népszerű, ..népies történetírási mlifaj. 7) Tudjuk, az első magyar nyelvű Kalendárium a Székely Istváné, Krakkó, 1538. tájáról. 8) Nagy Szabó Ferenc jő magyar érzésű ember és buzgó katholikus. Nem szereti a németet, de nem is gyűlöli, a román ellen sem olvasunk nála olyan kifakadásokat, mint pl. Szamosközynél. Annál jobban irtózik a hajdútól, aki rosszabb a németnél és "ballon"-nál, s kiről könyvet tudna irni, "de az ő istentelen dolgokról szomorúság és nemzetül gyalázat - azért elhagyom. " (p. 86. ) Mert Nagy Szabó Ferencben van nemzeti becsületérzés, s dereng előtte, hogy a nemzet a történet hordozója, pl. az erdélyi hadsereg 1657. évi katasztrofális veresége szerinte szintén "a magyar nemzet örök gyalázatjára történt. " (p. 165. ) És van benne polgári öntudat is. Mikor arról kell megemlékeznie, hogy a székelyek le akarják rombolni a kis marosvásárhelyi várat, melyben pedig a polgárok oly igen biztak, büszkén jegyzi fel, hogy ezt a fenyegetést polgártársai azzal utasítják vissza, hogy ők nem székelyek, hanem városiak, "akinek van joguk várat emelni a maguk területén, ha a székelyeknek nincsen is, nektek, székelyeknek nincsen hatalmatok a mi városunk földén, sem pedig magunkon, hogy körülettünk székelyfölde vagyon. " (p. 89. ) De érzi a kisszámú magyar városi polgárság elszigetelt voltát is: "cautusnak kell lenni, nincsen soha igaz jő akarattal mi hozzánk a székelység, sem a nemesség nagy része. " (p. 89.) Egyébként a székelyeket részvéttel nézi, mert látta kegyetlen megbüntetésüket ismételt lázadásaikért. (1595-ben, pp. 46-47. és 1598. pp. 56-57. ) Katholikus hite miatt hazájában szenvednie kellett, és konstantinápolyi útjáról beszámolva csak azt tartja említésre méltónak, hogy a török birodalomban jobb a katholikusok helyzete (ő keresztényt mond), mint Erdélyben (ezt 1653-ban irta, p. 118. ) és felsorolja azt a 12 katholikus templomot Konstantinápolyban, melyben ő misét hallgatott. /Érdekes, nagybátyja Borsos Tamás unitárius volt./ A törököt - mint a legtöbb erdélyi - kábultan tiszteli. "Mert én török császárt is a maga házánál láttam, de bizony nincsen ezen a világon nagyobb legény nálánál, azt elhiheti akárki. " (p. 135. ) mondja konstantinápolyi és 1621. évi tapasztalatai hatása alatt. Bocskayt, Bethlent nem szereti, bizonyára katholikus hitéért szenvedett sérelmei is befolyásolták a két nagy protestáns fejedelem megítélésében. Bocskayt azzal vádolja, hogy Báthory Zsigmond az ő tanácsára állott át a töröktől a némethez, valamint, hogy az 1594. évi kivégzéseket is Bocskayt ajánlotta neki. Bocskaynak a török által történt megkoronáztatásáról - a rác koronával - pedig azt irja, hogy "csak olyan dolog, mint ha az ördög szentelnék Istennek papot. Mindazáltal ugyan István királynak hivják Bocskayt. No ezt abban hagyom. " (p. 100. ) Bethlen fejedelemmé választásáról elmondja, hogy a kolozsvári országgyűlésen, melyet Szkender basa hivott egybe, s melyen Nagy Szabó Ferenc apja is ott volt, "holyagozni kezdett vaia az ország: hogy a török akarattya ne légyen hanem a libera electio légyen, de ugyan lőn electiol azt választák, akit török császár akara és a bassa - féltekben libere eligálták Bethlen Gábort. " (p. 115. ) És elmondja az adomát is, hogy minő "farsangi tréfát" Űzött volna 518