Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Évkönyvek, naplók

Borsos Tamás Éppen csak a határán mozog a kortürténetirásnak Borsos Sebestyén fiának, Tamás, marosvásárhelyi főbirőnak, majd Báthory Gábor és Bethlen Gábor konstantinápolyi követének (orator continuusának) feljegyzése kora eseményeiről, aki ismételt diplomáciai küldetésekben, nemcsak Konstantinápolyban, hanem Bécsben is a magyar királynál értékes szolgálatokat tett a két fejedelemnek, és állásánál fogva jól ismerte kora politikai eseményeit. Borsos Tamás, mint maga megírta, 1566. junius 14-én született Marosvásárhelyt. Élete nem volt nagyon sima vagy nyugodalmas: először szombatos hite miatt üldöztetett és Szinán pasával trafikálván forgott veszedelemben, majd Mihály vajda és Basta-féle támadások, pusztitások idején is végig kellett szenvednie az akkor igen szenvedő Erdély minden nyomorúságát. Borsosnak talán legfontosabb tette, hogy 1602-ben, mikor Basta hadai elől az addig várfalakkal nem birő Marosvásárhelyről a megerősített Brassóba kellett polgártársaival menekülnie, e város erős falait szemlélve, elhatározta, hogy a maga városában is várat emel. Amit ez év nyarán polgártársai megértő segítségével végre is hajtott: a ferences kolostori épitve át várrá. 1606-ban Kassára megy városa nevében hódolni Bocskay előtt, kit ugyan nem itélt meg valami kedvezően, őt okolván az 1594. évi véres eseményekért, mint aki Báthory Zsigmondot a török szövetség elhagyására és a török párt vezérei kivégzésére rábírta; az 1604-i felkelésről pedig azt hallotta Konstantinápolyban maguktól a törököktől, hogy ha akkor Bocskay nem ránt kardot a német császár ellen, akkor két éven belül a magyar birodalom visszakerült volna a magyar korona alá" annyira meggyengítette volt azidőben a perzsiai sok vereség a törökséget. "ítéljenek bölcs emberek"erről, teszi hozzá. De aztán elismeri, hogy Bocskaynak végre is "megjött esze" az előbbeni "bolondoskodások" után. Borsos életének természetesen főeseménye háromszori évekre terjedő konstantinápolyi követsége. Először 1613-1614-ig Báthory Gábor érdekei védelmezésére küldetett ki Bethlen Gábor ellen, akinek aztán szintén "orator continuusként" szolgált ugyancsak Konstantinápolyban. E második megbízatása 1618. márciusától 1620. áprilisig tartott. Harmadszor 1626-ban járt Konstantinápolyban Bethlen követeként. De közben 1615-ben a királyi Magyarországon is működött: ő is ott volt az erdélyi küldöttségben, mely Nagyszombatban megkötötte az egyezményt IL Mátyás és Bethlen között. Halála éve ismeretlen; 1633-ban lehetett. Bennünket első konstantinápolyi tartózkodása érdekel, mert ekkor irta meg kortörténeti feljegyzéseit 1584-től, helyesebben 1594-től, mert itt kezd előadása bővebb lenni 1612-ig, azon évig, melyben megbízatását a "contlnuus orator"-ságra Báthorytól megkapta. A müvecske igen szenvedélyes, érzelmes hangú, de meglehetősen szűkszavú és rövidlélegzetu referálása a rendkivüli válságokat magával hozó 1594 és 1612 közt lepergett évek eseményeinek. Főérdekessége a marosvásárhelyi vonatkozások, és a székelyekre tett érdekes megjegyzések mellett természetesen a Borsos által a portán (szultánnal és basákkal) folytatott tárgyalások leirása. Borsos hivő lélek, ki a politikai eseményekben mindenütt Isten ujját látja, és becsületes ember, aki igyekszik min514