Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Módszere Keménynek egyszerű, ösztönös: megírja, amire emlékezik, s amit abból feljegyzésre méltónak tart. Kritikáról az ő ösztönös önéletrajzában nem lehet szó. Deák Farkas ugy jellemzi Kemény Önéletírását, hogy az "politikai iránvmü", mely azért Íródott, hogy szerzőjének útját egyengesse a fejedelemség felé. ' Miután II. Rákóczi György a lengyel kudarccal lehetetlenné tette magát, véli Deák, Kemény ugy látta, hogy eljött az ő ideje régi célja, a fejedelemség megszerzésére. Ezért irta önéletírását, vagyis röpiratot a nagyközönség, különösen a kálvinista kisnemesség számára a Rákóczi név varázsa gyöngítésére, (i.h. 9. ). Szekfü elfogadja, hogy Kemény irása politikai iránymü, s elfogadja Deák Farkas cáfolatát a Kemény által Pázmánynak tulajdonított hirhedt mondás fölött is Erdély hivatásáról. 1

4) Deák megállapítására csak az az észrevételem van, hogy Kemény munkáját kifejezetten legszűkebb családi körének: "atyafiai és gyermekei"-hez intézte, s mikor a krimi rabságból hazatért és hozzálátott a fejedelemség megszerzéséhez, éppen Deák szerint tette azt félre, pedig, ha ez propagandairat lett volna, éppen ekkor kellett volna minél szélesebb körökben terjesztenie és feltétlenül kinyomtatnia is. Kétségtelen azonban, hogy Kemény önéletírásának mégis volt célzata és irányzatossága: egyik célja maga igazolása - ez gyakorlati és személyes cél - kétségkívül politikai vágyai elősegítésére is, hiszen maga Kemény ir ja, hogy neki barátai már egyszer ajánlgatták a fejedelemséget. Mindenekelőtt bizonyos gyanúsítások ellen akarta magát igazolni. Igy tiltakozik az ellen, mintha Brandenburgi Katalin idején, mikor az államkincstár kezelője volt, Bethlen Gábor javaiból az ő "kezéhez sok jutott volna" (234. ), I. Rákóczi György idejéből pedig tisztázni igyekszik magát az 1644-45. évi, nem nagy sikereket elért, hadjáratban erősen halogató hadvezetéséért, mikor is kerülte a császári és a magyar seregekkel való megütközést. (399-401. ) I. Rákóczi Györggyel szemben is erősen kihangsúlyozza, hogy mindig feltétlenül hü volt hozzá. Másik célja elvontabb: politikai és moralizáló-filozofáló tanulságokat tárni az eseményekből azok elé, kiknek Írását szánta, vagyis atyafiai és gyermekei elé. 15) Ami Kemény müve hitelességét illeti, ez még nincsen tisztázva. Az általa előadott haditényeket: Kemény saját katonáskodása, majd hadvezetése tényeit hitelesnek fogadják el. 16) Ezt megerősiti az e részt kétségtelenül hiteles Szalárdival való egyezése is. Tudjuk, Szalárdi független Kemény Önéletírásától, s annak csak Ruina exercitus Transsylvanici c. levelét ismerte. Legérdekesebb,s mindkettejük dolgo

2 zásmódját, a történeti eseményekről vallott felfogását a legjobban jellemző részletük, mely az 1636. évi hadi akciót Bethlen István és a törökök ellen, valamint az 1644-45. évi morvaországi hadjáratot beszéli el. Mindketten részt vettek mind a két akcióban: Szalárdi majdnem állandóan Rákóczi környezetében tartózkodott 1636-ban és 1644-45-ben is, Kemény pedig a második expedícióban Rákóczi seregeinek generálisa és diplomáciai tárgyalásainak egyik vezetője volt. Szalárdi az egész 1636. évi akcióról részletesen tudósit, az összes hadifejleményekről beszámol. Kemény is behatóan foglalkozik mindezzel, a tényekben meg is egyezik Szalárdival, de ő annyira előtérbe helyezi magát, annyira mindent a maga személye köré csoportosít, hogy forrásként Szalárdi használhatóbb, noha Kemény sem nélkülözhető. Csak valami kivágatszerü, kicsinyes és csonka az amit ad, szemben Szalárdinak átfogóbb, több mindenre kiterjeszkedő előadásával. Legjellemzőbb a két iróra, hogy Kemény ösztönösnek, ötletszerűnek tünteti fel ez akció hadvezetését, jóformán csak azt irva meg, hogy neki mi jutott eszébe, s azt, hogy hajtotta végre, mig Szalárdi a fejedelem közvetlen környezetében ismerte annak hadi terveit, s azok következetes megvalósítását. 17) Viszont Szalárdi nem tud azokról a szenvedélyes tanácskozásokról, melyeket Rákóczi vezérei folytattak egymás között.

1

8) A törökkel való tárgyalásoknál a főté04