Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

is ő volt annak az erdélyi hadseregnek parancsnoka, mely eleinte szerencsésen tört előre egész Északlengyelországig, de azután a dán támadás miatt Lengyelországból kivonulni kényszerült svédektől magára hagyatva, az erdélyi sereg kegyetlen pusztításai és zsákmányolásai miatt elkeseredett és bosszút forraló lengyelektől tőrbe csalva, s egyenest a tatár seregek torkába kalauzoltatva részben megsemmisült, részben Krimbe, tatár rabságba hurcoltatott. Kemény volt az, ki látva a válságos helyzetet, maga ajánlotta Rákóczinak - Önéletírásában legalábbis igy adja előD - hogy mentse meg legalább maga személyét, mig ő megpróbálja felvenni a harcot a tatárral, s igy történt, hogy Rákóczi csekély kiséretével - köztük a két történetíróval: Bethlen Jánossal és Farkassal - megmenekült, Kemény pedig csatát vesztve Krímbe hurcoltatott. Kemény - Szalárdi szerint - ezt a háborút már eleve nem helyeselte,

2) Rákóczinak a béke fenntartását ajánlotta minden szomszédjával, s mikor az előzetes megbeszéléseken Sebesy Miklós Rákóczi kérdésére igen csekélyre becsülte fel a tatár haderőt, Kemény sirva kiment a szobából, hol ez a jelenet lejátszódott. 3) 1658-ig tartott Kemény sanyarú rabsága, hol testi és lelki szenvedéseit imádságok irogatásával és Önéletirása megszerkesztésével próbálta enyhíteni. A Krímből hazatérve, aranyosmeggyesi birtokán pihente ki a .rabság szenvedéseit, s nem csatlakozott sem Rhédey Ferenchez, sem Barcsay Ákoshoz, a török által Rákóczi ellen behelyezett két fejedelemhez. Azonban mégsem tartotta magát teljesen távol a közügyektől: 1659 őszén az ő közvetítésével kötötte meg a békét Barcsay II. Rákóczi Györggyel. A másik békeközvetitő Barcsai legerősebb hive, Bethlen János, a történetíró volt. A béke nem tartott sokáig, s az újból megindult ellenségeskedés Rákóczi Szászfenesnél szenvedett teljes vereségével, és itt kapott sebeiben rövidesen bekövetkezett halálával végződött. (1660. május 22. Rákóczi halála junius 7. ) Ekkor, a súlyos adóterhek miatt fellázadt székelyek felszólítására, és sógora. Wesselényi palatinus biztatására Kemény elérkezettnek látta az időt arra, hogy az erdélyi fejedelemséget magának megszerezze. Sereggel Erdélybe nyomult

4), majd Barcsay Akos lemondatása után 1661, január 1-én a szászrégeni országgyűléssel fejedelemmé választatta magát. Kemény a bécsi udvarra és Magyarországra támaszkodott, és az 1661. áprilisi besztercei országgyűlésen Erdélyt nyíltan el is szakította a portától, amivel igen maga ellen ingerelte azt. Igy Kemény mint fejedelem éppen az ellenkezőjét követte annak a törökbarát politikának, melynek egyetlen helyes voltát Önéletírásában hirdette. Bent az országban terrorisztikus kormányzásával - igy Barcsay Ákos és fivére megöletésével - keserítette el alattvalóit. A török végre is akcióba lépett, és Apaffy Mihályt léptette fel ellene, s mikor kettejük között csatára került a sor, Nagyszőllősnél, 1662. január 22-én Kemény a csatát is, életét is elvesztette. Noha Kemény nem képzett történetiró, mint kortársa Szalárdi János, ki Siralmas krónikájában ugyanezt a kort dolgozta fel, sőt nem is volt valami magasabb történeti vagy egyéb műveltség birtokában sem, és aligha olvashatott komoly történeti munkákat, - idézni legalábbis senkit sem idéz - hatásuk sem észlelhető munkáján, és kora eseményei sem emlékeztetik a magyar történet régebbi,

5) hasonló helyzeteire, fejleményeire,

6) mégis volt neki valami történetírói ambiciója és célja, hiszen irása tárgyának ezt vallja: "Ez boldogtalansággal teljes világra származásomnak... életemnek és annak nehéz folyása alatt forgott némely nevezetes dolgoknak... szomorú de igazságos leirása, kedves atyámfiainak és gyermekeimnek emlékezetől hagyására melyben jünek be némely én értem

" (amiket én megértem) "

avagy időm előtt történt, de valóságos relációkból tanult holmi dolgo

k is. " Tehát, ha Kemény pusztán maga életét akarta is leirni, s az országos eseményeket csakis annak keretébe illesztve és a maga szempontjai szerint kiválogatva, szinte járulékképpen a maga sorsához előadni, mégpedig egészen szűkre szabott olvasóközönség: családi köre 501