Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Még egy szót Bethlen Históriája sorsáról. Eredeti kézirata nem maradt fenn, de Bethlen Elek, Farkas testvéröccse még 1683-ban, vagy 1684. januárjában hozzáfogott annak kinyomatásához s evégre Keresden, a Bethlenek várában nyomdát állíttatott fel. Bethlen Elek maga korrigálta a kiszedett iveket, de a munka lassan haladt, és 1690. augusztusáig, mikor Thököly török-tatár-oláh hadaival Erdélyre tört, Bethlen Históriája még csak a XI. könyv végéig volt kinyomva. A keresdi nyomda e zavaros időkben megszűnt, a kinyomtatott ivek nagyrészt szétszóródtak. 1782-től 1793-ig aztán Hochmeister Márton nagyszebeni nyomdász adta ki a Históriát a keresdi nyomtatványból négy kötetben, amihez Benkő József gondozásában hozzácsatolta a mii 1601-en tuli folytatását az V. és VI. kötetben, Benkő kitüpő bevezetésével az V. kötethez. A Keresden nyomtatott szöveg a Hochmeister-Benkő kiadása V. kötete 30. lapjáig terjed, a "quidquid extra in pagis erat repertum imo" szavakig. Ami ezen tul ma Hochmeister-Benkőnél olvasható, azt Benkő az ő V. kötete anyagához öt, a VI. kötetéhez nyolc különböző kéziratból vette át. De Benkő még igy sem tudott volna a rossz kéziratokból helyes szöveget rekonstruálni, ha - mint az V. kötethez irt nagyértékü bevezetésében, hol Bethlen müve kutfőkritikai kérdéseinek lényegében való teljes megoldását adta - nem ellenőrizte volna a rendelkezésére álló szövegeket Somogyi és Szamosközy müveiből. Ami a Bethlen müvében közöltek hitelességét, kutfőértékét illeti, azt az általa használt müvek hitelessége adja meg. E tekintetben tehát azokat kell vizsgálni. Kiadá

s: Bethlen Wolfgangus: Historiarum Pannonico- Dacicarum. Keresd. R. M. K. II., 2036. 2. Bethlen Wolfgangi, História de rebus Transsylvanicis. Editio secunda (Ed. Josephus Benkő), Nagyszeben, 1782-1793. I. -VI. köt. Fentebb e szerint idézünk. Irodalom

: Alapvető: Benkő idézett kiadása V. és VI. kötetéhez irt már idézett előszava. - Szekfü, Szamosközy, passim, különösen 73-76. 11. - Svéda Pál, Bethlen Farkas históriája. (1526-1571. ) Pécs, 1938. (Specimina dissertationum facultatis philos. r. univ. Elisabethanae Quinqueecclesiensis 129. Jegyzet: ^L. mindehhez: Lukinich, I., a B.Bethlen cs. Bpest. (1927.), pp. 154-174. és passim. 21 'L. ehhez: Szeklfü, M. Tört., (2), IV., 86-91. 3) Hogy nem szivesen indult a fáradságos és nem veszélytelen útra, ahhoz 1. Lukinich, i.h. 347. 4 lukinich, 254. 5 ^Lukinich, 253. Jellemző, hogy mikor a magyarországi protestánsok üldöztetése idején 1676-77-ben Erdélyben erős mozgalom indult a magyarországi testvérek fegyveres megsegitése érdekében, Bethlen Farkas óvatosságot ajánlott. 493