Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
vérteli kulturember, emelkedett szellemű és erkölcsű férfiú, jólelkű, megértő, igazságszerető ember, aki a történetírásban is a legmagasabb szempontokat kívánta követni, bár nem eredeti vagy önálló elme és szellem. Két előszavából, ha nem is valamely mély gondolkodás, vagy újszerű történetfelfogás, de mindenesétre az iró célainak és indítékainak tisztasága, idealizmusa árad. Bethlen Farkas e tekintetben Révay Péterhez hasonlítható a XVII. századi magyar történetirők között, bár hiányzik belőle annak költői kedélye, képzelőtehetsége. Bethlen a maga józan realizmusában a tiszta igazságra, helyesebben valóságra törekszik: a Veritas áll mindig szeme előtt, ő nem akar mást, mint a jelentékenyebb események őszinte és tiszta leírását adni, célja a tények puszta és egyszerű leírása, és nem akar Ítélkezni sem a mult és annak aktorai, rég elhunyt emberek felett, kiket sohasem ismert, - elsősorban Kendyt és társait érti itt - csak feltárja az összes adatokat, véleményeket, melyekből ily Ítéletek alkothatók, s általában a mult megismerhető. ' E pozitiv nyilatkozatai mellett negative abban fejeződik ki Bethlen gyöngéd igazságszeretete és szereplői iránti emberies megértése, hogy kihagyja forrásai túlságos Ítélkezéseit amazokról. S ha még valamit ki akarnánk emelni irőegyéniségéből, akkor az finom, jő Ízlése, mellyel forrásainyerseségeit enyhébb,Ízlésesebb kifejezésekkel pótolja, s egyéni sorsok elbeszéléseiből felesleges és ízléstelen, pletyka jellegű részleteket elhagy. De meg: ő már annyival későbben élt a leirta események szereplőinél, hogy e rég elhunyt emberek életkörülményei, kiknek már talán leszármazottai sem éltek akkor, senkit sem érdekeltek többé. ' Bethlen kitűnően szerkeszti meg előadását, hiszen voltaképp anyaga helyes diszpozíciója volt az ő egyetlen történetírói munkája. Maga is megmondja: a köveket és a fát, mellyel művemet felépítettem másoktól vettem, azonban az épület "exstrukciőja" és formája az én müvem. 61) Előadását már ismerjük: alapelve a szigorú időrendi referálás, és a történeti anyag kerek elbeszélésbe foglalása. Ezért - ezt is láttuk már - forrásai szövegét széttagolja, s az időrend, a folyamatos, logikus, összefüggő elbeszélés kedvéért apró, néha 5-6-10-soros, néha egy-másfél-lapos részletkékre darabolva, átcsoportosítja. Stilusa erősen függ forrásaiétól, hiszen azokat legtöbbnyire szőszerint irta át, mégis apróbb módosításai arra mutatnak, hogy igyekezett itt is mintái stilusát egyszerűbbé tenni, különösen Szamosközy humanista szenvelgéseit természetesebb, közérthetőbb, az erdélyi hivatalos és tudományos latinságbői vett kifejezésekkel pótolni. Főképp a földrajzi és tulajdonneveket, jogi, alkotmányos terminusokat. ® 2) Bethlen nem riad vissza a "vajvoda", Status et Ordines és hasonló terminusoktól, amilyeneket Szamosközy nem vett volna tollára. De Bethlen nem tanult Páduában, s ő már lényegesebben eltávozott a humanizmus klasszikus korától, s neki az akkori purzimusok már elavultaknak látszottak, s nem volt tudós, hanem gyakorlati államférfi. Maga mondja Apaffyhoz irt, sokszor idéztem előszavában, hogy müvében hiányozni fog a szép stilus csillogása, Livius terjedelmes és kellemes elbeszélése, valamint Herodotos csodálatos és utánozhatatlan édessége, mert ifjúkorában nem volt elég ideje Minerva szolgálatára, sem pedig külföldi iskolák látogatására. (Képzettsége egyébként is inkább jogi, mint filológiai, vagy filozófiai. ) Igen közvetlenné teszi Bethlen előadását az a már ismételten emiitettem eljárása, hogy forrásai eltérő felfogását valami eseményről egyformán ismerteti, felszólítva az olvasót, döntsön maga, melyik felel meg inkább a tényeknek. Ezt a fogását bizonyára szintén Bethlen Jánostól tanulta. Mindenesetre tanulságos és gondolatkeltő az olyan olvasmány, mely véleményalkotásra, gondolkodásra serkenti az olvasót, (szinte az iróval való közös munkára), esetleg további tudományos kidolgozására is valamely kérdésnek. Bethlen maga is gondolkodva olvas, forrásai adatait szereti kiegészíteni, és gondolkodásra készti olvasóját is. 492
