Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
- fortunát, fátumot, - Bethlen alig működtet a történetet alakitő erők között. És általában kihagyja forrásai - főképp az ilyesmit halmozó Szamosközy - csodás előjeleket, prodigiumokat felsoroló és részletező helyeit. A történet alakitői Bethlennek emberek: fejedebnek, tanácsosaik, általában az akkori társadalmi, alkotmányos szervezet keretei között a politikában érvényesülő, közügyekbe beleszóló férfiak, kiknek elgondolásai, célkitűzései, érzelmei a földi történés földi mozgatói. De nem becsüli le Bethlen Farkas sem a tömegek: a közvélemény jelentőségét sem, sőt a történet hordozójának egyenest a "gens Pannonicát" látja, és mesteriek az országgyűlések, elsősorban azonban ezeken is a "proceres", "senatores" hangulatait festő részletei. ' Azonban Bethlen korántsem hatol be aktorai lelki mozgatőokai, gondolatai feltárásába, jellemük rajzába oly behatóan, mint főforrása Istvánffy, vagy Szamosközy. Sőt, rendszerint kihagyja a helyeket, hol ezek a már két emberöltővel az ő írása előtt elhunyt történeti szereplők lelki, gondolati rugóit oly szivesen és részletesen elemzik. Gondolt Bethlen arra is, hogy a történetből bizonyos tanulságokat lehet levonni: ez a tanitő tendencia felcsillan az ő Históriájában is, azonban megint inkább csak a két előszóban, hova beleöntötte mindazt a gondolatot, tanulságot, érzelmet, amit az elbeszélte erdélyi történet benne felkeltett. Kétféle irányban akarja intőül odaállítani a XVI. -XVII. század eleji erdélyi történetet: a Nyugat felé, Európa felé, és befelé, a magyarság (az erdélyiek) felé. Már emiitettem, hogy a Nyugatot figyelmezteti, hogy ez is Magyarország sorsára jut, ha nem veszi fel a harcot a török ellen, mig a magyarságnak (erdélyieknek) a pártosság, széthúzás katasztrőfális következményeit akarja szemük elé tárni. 54) Előadásában azonban kerüli a tanitő vagy moralizáló szentenciákat, ítélkezéseket, elmélkedéseket, s ahol mintáiban ilyesmit talál - különösen a szenvedélyes és erős állásfoglalásokat kedvelő Szamosközy bővelkedik effélékben - azokat a legszívesebben megint csak kihagyja. Kihagyta például Szamosközy hires kirohanását az erdélyi fejedelmek, főurak és városok ellen, amiért nem gondoskodtak Erdély lakosságának kellő katonai védelméről várak és városfalak építésével. 55) Bethlen éppen csak hogy felemlíti Kendyék alkotmányreform tervét a velencei arisztokrácia mintájára, melyet pedig Szamosközy oly igen helyeselt, s mely velencei alkotmány volt az akkori európaszerte felfogás szerint minden alkotmányok legtökéletesebbje. 5 6) Pedig volt Bethlennek érzéke alkotmányos kérdések iránt, ez talán az az egyetlen terület, melyre vonatkozóan itt-ott megjegyzéseket is tesz. 5 7) De Bethlen Farkas - határozott ellentétben Jánossal - inkább hajlott a korában uralkodó fejedelmi abszolutizmus felé, és ugy látja, hogy a fejedelmek kegye felvirágoztatja és gyarapítja a szellemi életet is. 58) Bethlen Farkas azokban az éveiben, mikor Históriáját Írhatta, - láttuk élettörténete ismertetésénél - a legelkeseredettebb küzdelmet vívta két közeli rokona, Bethlen János és Miklós, különösen pedig az előbbi, valamint Béldy Pál ellen, ellentétes pártállásukból kifolyólag is, de meg birtokokért és hivatali pozíciókért is. Mégis, történetírásában ezek a szenvedélyesebb, önzőbb, kíméletlenebb jellemvonásai nem nyilvánulnak meg. Ellenkezőleg, a História modern olvasója nem hinné, ha nem ismerné Bethlen Farkasnak például Béldy Pál elleni akcióját Konstantinápolyban, hogy ugyanaz a férfiú, ki egy állitólag fejedelmük ellen lázadó honfitársát a török előtt bevádolva a Héttoronyba, haláláig tartó rabságra juttatta, hogyan lehetett olyan ideálisan megértő Kendyékkel szemben. De hát maga mondta: ezeket a régen elhalt embereket sohasem ismerte, és, hozzátehetjük, ezek nem állták útját a hivatali emelkedésben, s nem emeltek igényt az ő családi váraira. Ugy, hogy Bethlen Farkas, a történetír ó - s minket itt ez érdekel, s nem megoldhatatlan pszichológiai rejtélyek hiányos anyagból megkísérelt megfejtése - ma ugy áll előttünk, mint igen nagyműveltségű, 491
