Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
1664 utáni datálás lesz a helyes. Benkő szerint éppenséggel 1674-ben kezdett volna Históriájához,37) sßt Lukinich ugy véli, hogy csak kancellár korában juthatott hozzá az erdélyi levéltárak anyagához, tehát 1676 ősze óta, mely időpont előtt történetét nem kezdhette el. 38) Érdekes bepillantást engednek továbbá Bethlen dolgozásmődjába széljegyzetei Szamosközy dolgozataihoz. 39) Bethlen történetszemléletét az ő - különben a XVI. -XVII. században általános - kompilációs módszere mellett csak abból hámozhatjuk ki, hogy mit hagyott ki, és mit vett át forrásaiból, s abból a kevésből, amit maga adott ezekhez hozzá. Bethlen Farkasnak történet egy nép eredete és viselt dolgai (res et origo): a történet hordozói tehát az egyes népek, a keret, melyben az igy értelmezett történet lejátszódik az egyes népek államszervezete, politikai élete. A történetírás az a tudomány, mely ezt a "res et originem" igazságszeretően, a valóságnak megfelelően feltárja. Bethlen szűkre szabta történetét: csak egy népre, a magyarra, annak is csak egy ágára, az erdélyire s annak államszervezetére: Erdélyre és annak is csak egy rövid korszakára. 40) Bethlen a "res" fogalmát, illetőleg tárgyát is korlátok közé szoritotta: a fő politikai és hadi eseményekben látta meg azt. Ebben is egyezik Farkas Bethlen Jánossal, többi mintái közül pedig Somogyival, vagy Decsyvel, szemben pl. Szamosközyvel, vagy akár Istvánffyval, kik, különösen előbbi, az emberi élet tágabb körét ölelik fel történeteikben. Igy Bethlen nem tér ki gazdasági jelenségekre, melyek iránt Szamosközy oly nagy figyelemmel van, sőt Istvánffy sem feledkezik meg róluk és Bethlen Jánosnak is van érzéke irántuk. Bethlen Farkas forrásaiból az ilyesmiket sorra kihagyogatja, és csak az állampénzügyek iránt mutat érdeklődést, de ezekről is csak inkább az országgyűlések határozatai között emlékezik meg, mikor is mindig kiemeli az adómegajánlásokat, Illetőleg az azok körüli nehézségeket. Az eseményekre való befolyásukkal nem foglalkozik. Kulturális mozzanatokat nem tekint a történetírásba valóknak, noha maga ízig-vérig kulturember. 41) Felekezeti harcokat alig emlit, vallásilag türelmes, maga, tudjuk, eredetileg unitárius volt. A kolozsvári jezsuita kolostor feldulását és kirablását alig pár sorban referálja, noha Szamosközy, kit e részt is követett, lapokon át részletezi ezt az őt személyileg is sújtó tettet. Kihagyja Bethlen Szamosközy szövegéből ennek Rómát és a pápát dicsőítő passzusait is. 4 2) Elhagyja Bethlen forrásainak természettudományos kitéréseit, s csak nagy ritkán irja át mintáiból - Szamosközyből, ki annyira kedvelte ezeket - az emberek gazdasági munkáját is befolyásoló természeti tünemények, elemi csapások ismertetéseit. 43) Csak a földrengések, üstökösök, érdeklik. Ebben is hasonlit Bethlen Jánoshoz. Társadalmi kérdések, az erdélyi magyar (székely,szász,román)társadalom felépítése, feszültségei nem foglalkoztatják. Beiktatja ugyan Jacobinus előadásába - melyet, tudjuk, átvett - valamely más forrásból: talán Decsytől, ki e levelet szószerint közölte: "prout aliqui scribunt", a szabadságlevél rövid kivonatát, mellyel Báthory Zsigmond 1595-ben szerencsés havasalföldi török hadjárata előtt a székelyeket fegyverfogásra birta, 4 4) de a háború után a szabadságuktól újból megfosztott székelyek lázadását és ennek leverését 13-14 sorban, alig féllapon beszéli el, miről pedig Decsy is, Szamosközy is részletesen számolnak be. 4 3) Néprajzi leirások, népek erkölcseinek, társadalmi szervezetének, gazdasági életformáinak jellemzése alig kötik le: Szamosközyből, már említettem, kihagyta annak hires fejezetét a székelyekről,de a románokról szóló rövidebbet átvette! 4 6) Es igen röviden szól Bethlen a magyarországi eseményekről. Csak a legfontosabb török harcokat sorolja fel, jobbára Istvánffy és Petthő nyomán, előbbit mindig, utóbbit többnyire röviditve. De, mondja, a magyarországi fejleményeket mások 489
