Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
rul hozzá jegyzi: "ötezer is alig volt. Cyrus Spontone egy olasz historicus azt irja, hogy az Cardinál (Báthory Endre) hadától 8000 vesztett, az oláhéből 2000. De hazud. Mert mind az két felől sem veszett kétezer. 3 2) Tudjuk, mily bizonytalanok a hadseregek, általán embertömegek számáról szóló tudósítások! Fő az, hogy Bethlen itt Szamosközy azon adata mellett dönt, melyet az "exercitatus ad pugnam" maga tapasztalt. Bethlen itt is következetes: ő tájékoztatni akarja olvasóját, feltárni előtte minden vonatkozó adatot, értesítést, s nem ráerőltetni a maga véleményét olyan dolgokról, melyekről jól látja, hogy mily nehéz azokat a valósághoz hiven eldönteni. Bethlen éppoly hivatottnak tartja olvasóját, gondolkodásra, történeti kritika elvégzésére, mint saját magát. Ez nemcsak kritikájának, hanem a történetírás feladatáról vallott meggyőződésének, elgondolásainak is alapelve, amire még visszatérünk. Pedig a figyelmes olvasó előtt nem marad titok, hogy Bethlennek többnyire mégis megvolt a maga véleménye azon esetekben, melyeket itt ismertettünk. Már láttuk, mennyire hasonló Bethlen János kritikája Farkaséhoz. E főforrásai mellett felhasználta Bethlen Szamosközy adatgyűjteményét, ezt már ismételten láttuk, és még több, ma már elveszett kortörténeti feljegyzést. Névszer int hivatkozik Szindi János feljegyzéseire, ki Mihály vajda katonája. Örmény Péterére, ki Mihály diplomatája volt, s a vérpadon kimúlt, nagyműveltségű kancellár, Kovacsóczy Farkas, Szamosközy pártfogója Írásaira. Lehet azonban, hogy mindezeket (és még másokét is) csak Szamosközy közvetítésével ismerte. 3 3) Bethlen elbeszélő forrásairól még csak annyit, hogy ő olykor lehatol a legeredetibb előadásig: Svéda Pál kimutatta, hogy Bethlen Brutust irta ki, nem az ezt átiró Szamosközyt, a későbbi részekben pl. Jacobinus szövegét veszi át, nem az ezt kővető Istvánffyt, vagy talán mégis Decsyt?? Azonban ezt nem következetesen és nem elvként teszi, mert legszívesebben megy egyszerűen Szamosközy után. Bethlen elbeszélő források mellett a legalaposabban kiaknázta a gyulafejérvári levéltár akta, oklevél, misszilis, országgyűlési irat stb. anyagát is. Ilyes természetű forrásait, csakúgy mint Bethlen János is tette, egész terjedelmükben, a címzéstől az aláírásig, szószerint közli. Egyszer már idéztük, hogy a Báthory István által kivégeztetett urak ügyében hozott itéletlevelet valamennyi mellékletével együtt átirja, hogy világosabban kitűnjék, "quomodo actum fuerit" a vádlottakkal, tehát nem a tények tisztázása, hanem a vádlottakkali bánásmód érdekli, igaz-e a vád? 3 4) Országgyűlések munkája különösen érdekli Bethlent, s ezeket is a róluk készült hivatalos iratoktól adja. Különös súlyt helyez diplomáciai akciók aktáira, követek szónoklatait küldetésük helyén gyakran közli, és átir egészen kicsinyes ügyekről folytatott diplomáciai levelezéseket is, ha azokban nagy pénzösszegekről van sző. Vagyis olyan állami, politikai akciókat ad, melyekben maga is közéleti-politikai és diplomáciai pályáján működött. 35) A modern történetírás Bethlen különös érdemének ismerte el, hogy tömeges akta-, oklevél- stb. közlésével éppúgy fenntartott azóta elveszett fontos okleveles anyagot is, ahogy ma ismeretlen elbeszélő forrásokat is. Mikor irta Bethlen munkáját? Minthogy, ugy látszik írónkat története megírására - legalábbis részben - Bethlen János erdélyi történetének egyes, Bethlen Ferencre, Farkas apjára nem kedvező állitásai, s magának Farkasnak politikai magatartása ellen intézett egy oldalvágása vihették, Bethlen János könyve pedig 1664-ben jelent meg, Bethlen Farkas minden valószínűség szerint 1664 után fogott munkája megírásához. 36) Szövegében a legutolsó évek, melyekre hivatkozik 1657, amikorra is a tordai római kapu összedőltét helyezi (II., 301. és III., 331. ) és 1660 (a IV. -ban. ). Minthogy Bethlen 1657-ben alig 18 éves volt, 1660-ban is csak 21, az 488
