Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
nem álló megjegyzését, mely szerint Bocskay mindig ellenezte volna Erdély átadását a németeknek. 23) Egy más, Bethlen kritikájára, általában dolgozásmódjára jellemző helyen már tények tisztázása okoz Írónknak bizonyos nehézségeket: éspedig a Csomortányi Tamás követi kiküldetését Mihály vajdához elbeszélő passzusban. A ténybeli eltérés különböző forrásai között itt az, hogy az egyik, Somogyi szerint, nem Báthory Endre adta utasításul Csomortányinak, hanem Kornis Gáspár beszélte rá azt arra, hogy parancsolja meg Mihálynak: vonuljon ki Havasalföldéről.Csomortányi Kornis izenetét, mint Endréét adta át, és Kornis ezenkívül is mindent megtett, hogy Mihályt Báthory Endre elűzésére feltüzelje és Erdélybe behivja, amiben azok az urak is támogatták, kik 1594-ben Zsigmondot Kendyék kivégzésére rábeszélték. Ezzel szemben Bethlen másik forrása, Szamosközy ugy tudja, hogy Báthory Endre volt az, aki Mihálynak ezt a gőgős és oktalan parancsot küldte, amivel aztán azt annyira magára haragította. Bethlen megint nem tud dönteni a két variáns között, közli tehát mindkettőt, sőt még Szindi semmitmondó jelentését is, hogy semmit ki ne hagyjon mindabból, amit erre a tárgyra vonatkozóan sikerült felkutatnia. 24) Egy más hasonló helye Bethlennek: Kornis Gáspár, illetőleg Ravazdi György követjárása Báthory Endre megbízásából Mihály vajdánál. A két követjárást elbeszélő irók: Somogyi, Szamosközy és "mások" egymástól eltérő előadásából Bethlen ugy próbálja megállapítani a valóságot, hogy elővesz "valamely feljegyzéseket" hogy mik ezek, közelebbről nem határozza meg, csak annyit mond róluk, hogy azokat iróik napról napra készítették az akkor történt dolgokról - és ezen naplőszerü feljegyzések alapján aztán, mint maga mondja, "hozta rendbe" az eltérő elbeszéléseket. Éspedig ugy, hogy Somogyiból kiirta Kornis Gáspár követségét, amiről Szamosközy nem szól, Szamosközyből pedig Ravazdiét. Harmadik forrása ugy látszik mindkettőt hozta. Hogy két (vagy több) elbeszélés megfelel-e a tényeknek, azt egy harmadik, teljes hitelűnek látszó forrásból eldönteni: lelkiismeretes és módszeres eljárás, Szamosközy sem tehetett volna különben. 26) Ahol csak egy forrás emlit valami fontos dolgot, amiről mások mit sem tudnak, ott Bethlen nem tudja megállapítani ennek hitelességét: Szamosközy szenvedélyes előadásának megitélését Báthory Endre hadüzenetéről a szultánnak- rábízza az olvasó Ítéletére: ő: "nec affirmare, nec negare id nobis praesumimus, sed tuae, candide Lector, trutinae submittimus", hiszen sem Borsos Tamás, sem Istvánffy, sem Báthory Endre levele Zamoiskihoz, sem ennek válasza Endréhez nem emlit nyilt hadüzenetet, Báthory Endre pedig maga azt irta Mihálynak, hogy a törököt békével áltatja. 28) Megteszi Bethlen azt is, hogy két eltérő értesülés közül azt fogadja el, melyet több iró hirdet. 29) De legszívesebben egyaránt közli az egymástól elütő adatokat, felfogásokat, - mint az előbb felsorolt esetekben is - olykor helyes kritikai érzékre valló megjegyzésekkel. Például: Báthory Endre haderejéről a Nagyszeben melletti végzetes ütközetben a különböző szerzők - mondja - különböző számokat adnak meg. "Nihilominus tarnen, qui accuratius investigarunt", 9000-re teszik azt, "sed qui omnino exercitati ad pugnam fuissent, statuunt eos 5000 non excessisse. "30) Utánanézve itt Bethlen forrásainak: Szamosközy, V. Pentasa 5. könyvének és adatgyűjteményének, előbbi helyen az áll, hogy az egész sereg 5000 főnyi volt. Nem kisebbítem - mondja itt Szamosközy - kedvezésből ezt a számot, de ennek valódiságát bizonyitják mind a jelenvoltak, mind saját szemem bizonysága. Csoda, hogy Endre 5-6 nap alatt még ennyi haderőt is össze tudott gyűjteni. 3 l) Viszont ugyancsak Szamosközy közöl adatgyűjteményében - e részt Bethlen másik forrásában - egy leírást, mely Endre seregét 9000 főnyire teszi. Ehhez Szamosközy a lap szélén magya487
