Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
ráillik Ranke fentebb idézett jellemzése az e kori történetírásról. Főmintája szövegét is sokszor meg-megszakitja, egyes részeit átcsoportosítja: amit mintája előbb mond el, azt későbbre teszi és forditva, ugy, hogy a szövegösszehasonlitás Bethlen Históriájában helyenként meglehetősen bonyolult munka, igy különösen a IV. kötetben, hol Bethlen Szamosközy és Somogyi szövegeit folytonosan szétszabdalja és átcsoportosítja. 20) Bethlen, emiitettem, szószerint szokta átvenni forrásai szövegét, melyen csak kevés stiláris és nyelvtani javítást végez, olykor egy-egy kifejezést, igealakot változtatva meg. Ez a kompilációs módszer csak ott alkalmazható zökkenő nélkül, hol a különböző források vagy meggyőzően számolnak be az eseményekről, vagy egymást ellentmondás nélkül kiegészítik. Azonban Bethlennnek meg kellett küzdenie egymásnak ellentmondó előadásokkal is, melyek ugyanazon dolgokról ellentétesen nyilatkoztak. Igaz, a leghiresebb helyen, hol az ellentétes jelentésekből kellett kiigazodnia, ott nem tényekben van az ellentmondás különböző forrásai közt, hanem a történeti aktorok motívumainak megítélésében, akarati, érzelmi, gondolati mozgatóokaik kifürkészésében. Kendyék 1594. évi tragédiáját értjük. Erről az eseménysorról Bethlen kétféle véleményt olvasott - ugy látszik nagyszámú egykorú leírásban egyfelől Kendyék, másfelől Zsigmond motívumaira, céljaira, terveire vonatkozóan, és tisztán látja, őszintén megvallja: ez ellentmondások régibb keletű leírásokban, melyeket kortársak nem ellenőrizhetnek, nehézségeket okoznak neki. Bűnösök voltak-e Kendyék: valóban le akarták-e taszitani Báthory Zsigmondot a fejedelmi trónról, s államcsínnyel maguk kezébe venni a kormányt a velencei arisztokratikus alkotmány mintájára? Avagy Kendyék nem törtek uralomra, s Báthoryt nem letaszítani akarták, hanemcsak a végzetes török háborútól eltéríteni? 2 1) Magát az események elbeszélését Bethlen két részre osztva adja: a "proceres" elleneinek érvelését: III., 366-404. lapokon, a "proceres" védelmezői érvelését pedig: u.o. 404-425. lapokon. Azonban mégis mintha magáévá tenné a "proceres" (Kendyék) védőinek abbeli okadatolását, hogy Kendyék és Báthory Boldizsár ártatlanok, hiszen Báthory Zsigmond 1599-ben, mikor Báthory Endrének átadta az uralmat, oklevélben ismerte el Boldizsár ártatlanságát, amit aztán a következő meggyesi országgyűlés (1599. márciusában) törvényben újból megerősítette. Ez jogilag kifogástalan bizonyítás, de történetileg nem kielégitő. Báthory Zsigmond e rehabilitációs nyilatkozatokat öt évvel a kivégzések után, teljesen megváltozott politikai körülmények között tette és tétette, hogy ezzel egy politikai akcióját: Báthory Endre uralomra juttatását lehetővé tegye. Célja tehát nem a tényeknek a valóságnak megfelelő (történetileg helyes) tisztázása volt, hanem éppen ellenkezőleg, azoknak egy politikai cél érdekében tendenciózus beállítása. 2 2) Másfelől Zsigmond motivumait is különbözőképpen adták elő Bethlen forrása is. Valóban nem önszántából, hanem Kendyék megfélemlítésére utazott el oly sietve Gyulafejérvárról Kővárra? És miért tért mégis vissza? Mindkét fél mozgatóokait pedig mindenféle "susurrationes"-ből - pletykából, szóbeszédből - kellene a történetírónak tisztáznia: mit beszéltek tulajdonképpen Kendyék?, az ő követük Iffju János őszintén akarta-e Zsigmond javát, ki az ő megbízásukból Zsigmondot távozásra birta, vagy pedig csak kétszinüsködött Zsigmond előtt, hogy megfélemlítse? Szintúgy Kovacsőczy kancellár is becsületesen munkálta-e Zsigmond érdekeit, vagy ő is csak alakoskodott, és megtévesztette fejedelmét? Mert hiszen a döntő tény, hogy Zsigmond távollétében Kendyék alkotmányváltoztatást terveztek, s ezt az ő védelmezőik is elismerik. (III., 418. ) Még nehezebb kifürkészni Zsigmond zavart gondolatait, indulatait. Bethlen Farkas közli mindez eltérő motivációkat azzal, hogy ő nem foglal állást egyik mellett sem, hanem rábízza a döntést az olvasóra. Minderről még csak annyit, hogy Bethlen kihagyta Szamosközy azon helyt 486
