Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Szamosközy Rerum Hungaricarumának ma ismert szövege, pedig 1586-tal szűnik meg, Bethlen e Somogyira való hivatkozásából arra is következtethetünk, hogy Szamosközy vagy egyáltalán nem irta meg már az 1586-ra következő évek történetét, vagy az már Bethlen korában sem volt meg, s ezért kényszerült itt Bethlen Somogyi használatára. Igaz viszont, ő máshol párhuzamosan is használta a két irót. A III. kötetben aztán (1590-től kezdődően) Bethlen előbb Somogyit követi (:Bethlen II., 2-37 általában = Somogyi II., 120-128. :), de betétekkel más forrásokból, oklevelekből és más kisebb-nagyobb eltéréssel, majd Decsyvel kezd egyezni szövege az 1593. évről (Decsy 18-95 = Bethlen III., 37. - mintegy 166. ), itt-ott betéttel Istvánffyból, Somogyiból: utóbbitól való Kendy Sándor nagy beszéde (Bethlen III., 126-133 = Somogyi II., 142-147. ). Minthogy Bethlen sehol sem emliti Decsyt, noha forrásait lojálisán mindig megnevezi, ugy látszik, nem magának Decsynek szövegét használta, - ennek eredeti kézirata, tudjuk, 1603 óta úgyis Istvánffy, majd az ő utódai birtokában volt - hanem lehet, hogy Szamosközy átírásában ismerte csak azt, nem is tudva róla, hogy az nem Szamosközy müve.

1

7) Talán Szamosközyből való Bethlennek sok részlete, mely ma, - mikor csak Decsy szövegét ismerjük ; betoldásnak látszik Decsy előadásába. Igy, hogy csak egyet emlitsek, Kakas István angliai követségéről szóló részletes elbeszélés Kakas szónoklatával Erzsébet királynő előtt. (Bethlen, III. 185-200. ) Ezentúl Bethlen megint át-átvesz részleteket Somogyiból is (Bethlen, III., 209 = Somogyi, II., 141. ), de még gyakrabban Szamosközy adatgyűjteményéből (Szamosközy IV., kül. 36-45., a Kendyék 1594. évi tragédiájáról), ugy hogy valószínűleg Szamosközy ma elveszett Pentasai (I. -IV. ) voltak főforrásai végig az egész III. köteten, szintúgy a IV. kötet 1-47. lapjain. Jacobinust eredetiben használta, nevét emliti is; Decsy közvetítésére itt azért nem gondolhatunk, mert, mint emiitettem, Decsyt Bethlen általában nem igen használhatta. Hacsak nem Decsyre vonatkozik a "prout scribunt alii" a székelyek 1595. szeptember 15. szabadságlevelére való hivatkozásnál. 1

8> Pethőből valók a III. kötet 174, 201, 204-205, 598. stb. lapjain is a magyarországi, rövid lélegzetű hirek. - A IV. kötet 47-től 469-ig terjedő részén, vagyis az 1598-1599. évek történetére vonatkozóan aztán már kimutatható lag Szamosközy máig fennmaradt Pentasai Bethlen főmlntája Báthory Endre temetéséig, (Szamosközy, II. 6-369. ) kisebb-nagyobb betoldásokkal, a 406. lapon hivatkozás sa l 'Hidvégi Mikó Ferencre, de Bethlen elhagyja Szamosközy moralizáló-politizáló bölcselkedéseit és hires fejezetét a székelyekről

. (Szamosközy, II., 374. sqq. ) A 469-481. lapokon olvasható részlet tehát Somogyi után készült, legalábbis a IV., 483-587. megfelel Somogyi II., 200-240. lapjai szövegének. A 481. lapon irónk megjegyzi, hogy a magyar eseményeket "Istvánffy és Petthő fusius descripserunt. " (1599. ) Bethlen általában jobb, értelmesebb szöveget ad, mint Somogyi, s azzal nem egyezik oly erősen, mint Szamosközyvel. Itt is lehet közös forrásra gondolni. A 204-528. lapok szövege az 1603. évről Szamosközy Hebdomasai (III., 6-334) ma meglevő szövege alapján készült, de átdolgozásokkal, kihagyásokkal, szövegátcsoportositásokkal, mire még visszatérünk. A 192. lapon (1602. évi magyar-török harcoknál) Bethlen Petthőre hivatkozik. Ahol Szamosközy megszakad (Bethlen V. 528. -tói kezdődően egész végig (537. ), valószinüleg megint csak Szamosközy Hebdomasainak ma ismeretlen könyveit követte Bethlen, szintúgy a VI. kötetben is. Itt van ugyan három hosszabb szószerinti egyezése Böjti Veressel, mely azonban ugy látszik szintén csak Szamosközy közvetítésével került be hozzá. 19) Ez elbeszélő forrásait Bethlen következőképp dolgozza fel. A forrásul választott elbeszélések közül a legtekintélyesebbet, legbővebbet teszi előadása alapjául. Ezt a főmintáját általában véve szószerint kiirja, azonban hozzáolvas más hitelt érdemlő egykorú elbeszéléseket is s azokból interpolálja azt. Vagyis módszerére szószerint 485