Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
ma első részében ezt megtelte, s mint ezt Apaffy Mihályhoz intézett előszavában maga is megmondja, egész históriáját mások munkáiból: régi, egykorú, hiteles narrációkból vette. (És honnan vehette volna máshonnan egy XVII. század közepi magyar töiténetirö, hiszen a modern magyar történetírás által oly kedvezően megítélt Szamosközy ugyanezt tette, mikor saját koránál régebbi időkről kellett beszámolni, mint ezt Svéda Pál igen helyesen kiemelte. 11 1 Bethlen Farkas maga megmondja, - Justus Lipsius szavait idézve - hogy "a fát és a köveket másoktól kapta, az épület felépítése és formája azonban az ő müve, és nem értékesebb a pókháló, amiért azt a pók a magáébői szövi, mint az én munkám, amiért azt másoktól gyűjtöttem, mint a méh. Ő ugy vallja, s ebben igazat is mondott, hogy csak szavahihető feljegyzéseket (genuinas rerum adnotationes u. o. p. XV. ) választotta forrásaiul, s hogy sok feledésbe merült elbeszélést fedezett fel, melyek kéziratai addig csak a moly rágta. Más elbeszélések viszont annyira elfogultan, gyűlölködve, pártoskodőan vádaskodnak egyesek ellen, hogy ezeket félretéve, és csupán a tiszta igazságot helyezve szem elé (solam veritatem ob oculos ponens) fogott az erdélyi történetek rövid, de alapos (oppido) leírásához. 13) Ezek nem nagyon élesen megfogalmazott elvi célkitűzései és vallomásai forrásairól, módszereiről. A gyakorlatban általában véve beváltotta igéretét mind a szavahihető források kiválasztása, mind a lappangó történeti elbeszélések felkutatása tekintetében, mert valóban akkor, mikor ő irt, Brutus és Szamosközy kéziratai a gyulafejérvári levéltárban rejtőztek, s Bethlen e kettőnek, de meg Somogyinak, Böjti Veresnek, Zermeghnek, Gyulaffy Lestárnak, Borsos Tamásnak, csak majd a XIX. század folyamán, Petthő Gergelynek a XVJII. század első éveiben nyomtatásban megjelent, müveit választotta főforrásaiul. Csak az egy Istvánffy Históriája volt Bethlen főforrásai közül már akkor, az 1622. évi kölni kiadásban, közkincse a magyar tudományosságnak és olvasóközönségnek. Mind e müvek mindmáig a Bethlen által feldolgozott korszak leghitelesebb, legragyogóbb kortörténetei. Hogyan alakította ki főmintáiből saját munkáját? Svéda Pál a HochmeisterBenkő kiadás I. kötete és a II. kötet 1-230. terjedő lapjai szövegéről (1526-1571) megállapította, hogy abban Bethlen Farkas legelsősorban Brutus Ungaricarum rerum libri-jei máig fennmaradt és elveszett részeit, valamint Istvánffy Históriájának megfelelő passzusait szinte egyforma mértékben használta fel, s ahol e régebbi években Szamosközyvel egyezik, azokat a részeket is minden valószínűség szerint Szamosközy forrásából: Brutusből irta ki, "hiánytalanabbul, mint amaz. "14) Másodrangú forrásait itt (1526-1571) a Bánffy Gergelynek tulajdonított krónika,! 5) Gálfy János emlékirata (u. o. ,1. k. , 79-84. ), Zermegh János történetei, és az egyébként ismeretlen Tamás deák elveszett műve. Brodarics nevét is idézi, Descriptioját azonban - Svéda szerint - eredetiben nem használta volna. A VI. könyvtől (a Hochmeister - Benkő kiadásában a II. köt. 231. lapjától egészen a 443. lapig, 1580-ig) Bethlen továbbra is Szamosközy Rerum Ung. torn. I.,) és Istvánffy megfelelő részeit veszi előadása alapjául, Szamosközyt különösen a II. köt. 300. lapjáról kezdve. (Szamosközy I. köt. 152. ) De átvételeit kissé átdolgozza és átszövi más értesülésekkel is. Igy bizonyára fel kellett használnia valami erdélyi rövid krónika-jellegü forrást, honnan az egyes években történt kisebb-nagyobb fontosságú egyes elszigetelt eseményeket vette: uralkodók epochális eseményeit: koronázások, halálozások, házasságok pontos időrendi felsorolását. Es felhasználja, idézi is Báthory István lengyel dolgaira Paulus Piaseciu s Martinus C romerus , De originibus et rebus gestis Polonorum (először: Basel, 1555. ) és Salamon Neugebaue r , Hist, rerum Polonicarum c. lengyel történeti munkákat. Es előveszi már e Hochmeister-Benkő féle II. kötetben is Somogyi Ambrus krónikáját, melyre az 563-564. lapon hivatkozik is. 16) Minthogy e Somogyiból vett passzusok 1589-re vonatkoznak, 484
