Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Bethlen Miklóssal - Teleki Mihály közvetítésével - legalább őszintén kibékült 1678 elején, s végül is ő mentette meg a maga emelte vádak következményeitől. De a nála jóval idősebb Bethlen János elleni küzdelme és gyűlölete nem enyhült, s ennek hivatalait egymásután ruháztatta át magára, mig ez a nótapör alatt állott. Előbb a kancellárságban lett helyettese 1676 őszén, azütán 1677-ben Teleki Mihály javaslatára a Fejér megyei főispánságot is átvette tőle, melyet már II. Rákóczi György alatt is viselt. 5) A kancellárságot azonban 1677 nyarán vissza kellett adnia Jánosnak, s azt csak ennek 1678. február 13-a körül bekövetkezett halála után foglalhatta el ismét, az 1678. évi február 21. fogarasi országgyűlés választásából. Igy viaskodott Bethlen Farkas hivatali és birtok előnyökért legközelebbi rokonaival. Politikailag viszont, amily következetesen ragaszkodott II. Rákóczi Györgyhöz, majd a két Keményhez, s ezek törökellenes és Bécsre, illetőleg a magyar királyra támaszkodó politikájához, mindaddig, mig ez nem lehetetlenült,"' éppoly következetesen és hűséggel küzdött Apaffy mellett, miután ennek szolgálatába lépett. Ahogy II. Rákóczi György, vagy a két Kemény érdekében Bécsben, ugy tevékenykedett Apaffy érdekében követként Konstantinápolyban. Meghalt alig negyven éves korában, 1679. december 30-án, Bethlenszentmiklőson, oly hirtelenséggel, hogy testvérei méregre gondoltak, melyet felesége adott volna be neki. Keresden temették el, felesége 1681-ben nov. 20-án Bolkácson halt el (Kis KükUllő megye). Bethlen Farkas, csakúgy mint János, szigorúan vett erdélyi történetet irt, erdélyi olvasóközönség számára, s ha Históriáját - Szalárdi beosztását követve 1526-tal kezdi is, s az egész Magyarországon történt eseményekkel, ezt csak azért teszi, mert munkáját "ab ovo", "a fundamentis" akarja megirni, tehát azzal kezdeni, hogy Erdély mikor és hogyan szakadt le Magyarországról, ami az 1526. évi katasztrófa következménye volt. Elég sajátságos, s a "transsylvanizmus" kifejtésének jele, hogy a XVII. század harmadik negyedében az erdélyi olvasót külön figyelmeztetni kell, miszerint Erdély addig Magyarország része volt. 7) De, állapítja meg Bethlen, a török befészkelvén magát az ország szivébe, Erdély népének magának kellett kellett kezébe vennie sorsa intézését, s megszerveznie a semmiből a maga erdélyi államát, hogy a török el ne nyelje őt is, a maga és az egész kereszténység nagy kárára. Bethlen előszavában 1609-ig jutott el, ' noha eredeti terve szerint "tovább" akarta felvinni Históriáját, egészen saját napjaiig, ebben azonban megakadályozta "sok terhes hivatala". Ami 1609 után történt, azt - mondja - irja meg most már más, "vigye - (t. i. "fel") - aki érkezik, s hazáját szereti. -9) De lehetett ennek a félbenmaradásnak tisztán tudományos oka is. Az 1610-es évekkel u. i. elapadnak azok a nagyszerű kortörténetek és derék kortörténeti feljegyzések, melyek addig, különösen mintegy 1590 és 1610 között oly bőséges és megbízható forrásanyagot szolgáltattak e kor történetíróinak: Szamosközy aligha'jutott tul 1608-on vagy 1609-en, valószínűleg 1612-ben már meg is halt, Decsy 1598-cal, Istvánffy 1608-cal zárja müvét, szintigy az utóbbit kiiró Somogyi, márpedig ezek voltak Bethlen Farkas főforrásai, s az ő munkája

1®) nem is igen volt más, mint e főforrásai átirása, itt-ott áldolgozása, amibe Bethlen még beleszőtte az általuk gyűjtött, de fel nem dolgozott anyagot (Szamosközy gyűjteményét) és más kisebb, vagy ma már ismeretlen Írásokat. Ugy hogy az 1660as, vagy ami még valószinübb, 1670-es években dolgozott Bethlen Farkas Históriája tulajdonképpen a századeleji történetírásába, vezeti vissza az olvasót. Igaz, Bethlen igen alaposan kiaknázta az előtte mint erdélyi főhivatalnok előtt nyitva álló erdélyi levéltárakat, de ez okleveles,- akta-, misszilis anyagot szőszerint közölve csak beleilleszti előadásába, oklevelekből, aktákból stb. rekonstruálni egy kor politikai és hadi történetét - hiszen ő is csak ilyet irt - ez idegen Bethlen Farkas célkitűzéseitől és történetírásról való meggyőződésétől. Bethlen János, láttuk, Rerum Transsylvanicaru483