Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
kivel Bécsben ismerkedett meg, ottani követjárásai alkalmával. Az esküvő is magyar királyi területen volt, Liptőujváron, az Ostrosichok nem régen (1620-as években) zálog utján nyert birtokán. 1) Nincs jelentőség nélkül történetirői munkásságára az a körülmény, hogy Bethlen sokat járt diplomáciai kiküldetésekben, állandóan résztvett a politikai életben, szerepet vitt az országgyűléseken s ezek tárgyalásaiban, de még mint fejedelmi tanácsos is, sokat foglalkozott állampénzügyekkel, főképp adóügyekkel. Igy az 1671. novemberi országgyűlés alatt az ő lakásán folytak a portai adó arányos kirovása és behajtása körüli tárgyalások, egy izben pedig ő is, de meg öccse, Gergely és a Bethlen családnak még más tagjai is 100-100 tallért kölcsönöztek a fejedelmi kincstárnak. Látni fogjuk, hogy Bethlen Farkas történetírásában behatóan foglalkozik az országgyűlésekkel, igen erélyesen kiaknázva az országgyűlési iratokat - ez a felkutatása okleveleknek, aktáknak, leveleknek, valamint követjárások lefolyásának tisztázása, mondhatni, az ő történetirői munkásságának majdnem egyetlen önálló mozzanata. Nem jelentéktelen történetirői egyénisége, felfogása kialakulásában az sem, hogy jól ismerte a pártviszonyokat, a pártoknak a korabeli Erdély közéletét annyira jellemző vetélkedéseit, vezetőik és tagjaik személyes viszálykodásait, nemcsak közérdekben, hanem egyéni, személyes, főképp anyagi és karrier szempontokból. Mert hiszen Erdély a Bethlen által feldolgozott korban is állandóan a pártok játéka volt. Német párt, török párt küzdelme vezetett a Bethlen által leirt nagy tragédiára, a Kendy-féle 1594. évi összeesküvésre is. Bethlen Farkas maga is részt vett egy majdnem ilyen tragikusan végződött összeesküvés ártalmatlanná tételében: a Béldy-félében, miután a németpárti Kemény János, majd Simon melletti állásfoglalása miatt - mint már láttuk - maga is vád alá került. Sajnos, nem vet kedvező fényt Írónkra az a gyűlölködés és ellenségeskedés, az a végsőkig menő harc Béldy ellen, ki ellen pörbefogatása után a vallatás pontjait is maga fogalmazta meg, s kit legnagyobbrészt ő juttatott a Jedikulába, haláláig tartó raboskodá sba. Ezért vállalta Bethlen Farkas a konstantinápolyi követségnek, . ennek a "bajos és gondos hirtelen útnak" (ahogy azt maga nevezte) fáradalmait is. S ha ezzel kétségtelenül szolgálatot is tett Apaffynak, és Erdély békéjének megóvását is munkálta, az is bizonyos, hogy Béldy elleni gyűlöletét nemcsak a közérdek tüzelte, hanem az a viszály is, mely kettejük között Bethlen vára birtokáért évek óta folyt. A gyűlölet és áskálódás kölcsönös volt, és Béldy a maga részéről Bethlen Farkast a "köznyugalom helyreállítása egyik akadályának nevezte. Béldy megbuktatása után Bethlen Farkas és testvérei fejedelmi adományban megkapták Bethlen várát. (1678. ) Még sötétebb pont Bethlen Farkas rövid élete utolsó éveiben - maga ekkor mindössze harmincas évei végét járta - unokatestvére, Bethlen János, a történetíró elleni ellenségeskedése. Hiszen kérlelhetetlen állásfoglalásával Bethlen Farkas is hozzájárult ahhoz, hogy Béldy mellett Bethlen János és Miklós is letartóztassanak. Mégis, Bethlen Farkas sem volt rosszabb erdélyi főúri rendtársainál, ő is csak részese az ezek által vezetett politikai életnek, a gyenge, de korlátok nélkül uralkodó (abszolút) fejedelem kormányzásának, mely alatt az erdélyi főúri társadalomban állandó gyanakvás, valóságos "félelem-pszihőzis" volt ur a lelkeken (Szekfü. ). Mindenki mindenkiben, még rokonban, barátban is egyaránt ellenséget, birtokok és féltékenyen birtokolt hivatali pozíciók elragadóját látta. Mégis a Bethlenek viszálya még ilyen milieuben is feltűnő volt, és Teleki Mihály ugy jellemezte ezt a szomorú családi perpatvart, hogy "az kegyelmetek egyenetlensége Isten előtt is vétek, emberestül nem dicsirendő, az hazára nézve is akadályos. " 7) 482
