Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Bethlen Farkas Vagy 25 évvel fiatalabb Bethlen Jánosnál unokatestvére, Bethlen Farkas. Született 1639-ben, apja Bethlen Ferenc, előkelő' ur, I. Rákóczi György főudvarmestere volt, számos diplomáciai küldetésben követe a magyar királynál és a lengyel udvarban, A Rákóczi családhoz bizalmas, bensőséges kötelékek ftizték, igy megtartotta fontos pozicióját II. Rákóczi György alatt is, 1653. Junius 15-én bekövetkezett haláláig. Farkas anyja Bethlen Ferencnek második felesége volt. Kemény Boldizsár lánya, Katalin, Kemény Jánosnak, a későbbi fejedelemnek nővére, kit Bethlen Ferenc 1633ban vett nőül. Minthogy Kemény János féltestvére, Anna volt anyja Bethlen Jáposnak, Farkas és János unokatestvérek voltak. Farkasnak több testvére volt, kik közül azonban Farkas történetírói munkájában csak öccse, Elek jutott szerephez. Bethlen Ferenc az unitárius vallást követvén, ebben nevelkedett eleinte Farkas is, és tanulmányait is a kolozsvári unitárius iskolában kezdte meg. 1654-ben apja a fejeldelmi udvarba küldte, az erdélyi főúri fiatalság e nevelő iskolájába, hol Keresztury Pálnak, az akkor nagynevű iskolamesternek lett tanítványa, és együtt nevelkedett II. Rákóczi György akkori fejedelem fiával, Ferenccel, a későbbi fejedelemmel, Bethlen Miklóssal, Jánosnak, a történetirónak és kancellárnak majdan szintén történetíró fiával, és Kemény Ferenccel, a szintén fejedelemségre jutott Kemény János fiával. A gyulafejérvári kálvinista udvarban Bethlen Farkas éppúgy áttért a kálvinista vallásra, mint annak idején János bátyja is. Tanulmányait azonban, mint maga panaszolja, már tizenötéves korában abba kellett hagynia, és miként János sem, ő sem élvezhette ac magasabb külföldi iskoláztatás áldásait. Miután Bethlen Farkas bejutott a fejedelmi udvarba, élete a legszorosabban öszszenfonódott Erdély politikai törtáietével. Ez a körülmény jelentékeny hatással volt történetírói hajlamai kifejlesztésére. Első ismert közéleti szereplése, hogy 1657-ben, tehát mint 18 éves ifjú, elkísérte II. Rákóczi Györgyöt ennek végzetes c lengyelországi hadjáratába, - melynek, tudjuk, egyik vezére János bátyja volt honnan azonban, szorosan a fejedelem mellett tartózkodván, ezzel együtt sikerült hazamenekülnie, s elkerülte Kemény János és a legtöbb erdélyi harcos kegyetlen sorsát, a krimi tatár rabságot. Bethlen fáradtan, betegen tért meg. Egyelőre a fejedelem mellett kellett maradnia, az .1657-58. év telét azonban már keresdi várában tölthette. Kitartott Rákóczi mellett - nem ugy mint János - Rhédey Ferenc, a török által behelyezett uj fejedelem rövid kormányzása idején is, és 1658. tavaszán, Rhédey lemondása után visszatért az ismét trőnrajutott Rákóczi udvarába. Rákóczi helyzete ugyan igen bizonytalan volt, s Erdélynek a Rhédey bukása miatt haragvó török támadásától kellett tartania, amiért is Rákóczi Bécs segitségét keresve, Bethlen Farkast és Mikes Mihály kancellárt I. Lipóthoz küldte a török elleni segítség kieszköziésére. A követek 1658. május végén indultak el, julius végén, vagy agusztus elején előbb Pozsonyban kezdtek tárgyalni Lippay György esztergomi érsekkel, szeptemberben aztán Bécsben az udvarral, de mást, mint ígéretet nem kaptak. Mig Bethlen és Mikes kancellár Bécsben jártak, 480