Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

9

1Az idézett hely: Praefatio ad lectorem, a Rerum Transs. -hoz, hol ismételt pártváltoztatásaiért kell magát mentenie. Az olvasóhoz szólva: ne képzelj minket oly együgyűeknek (insensati), mint akik nem láttuk volna, hogy a török nem fog engedni (a váradi és jenői határfalvak birtoka és adója kérdésében) "sed omnibus aliis mediis destituii, ea sequi debuimus, quae necessita

s obtulit. " (Hist., O., p. 295. ) - Már kedvezőbb, Macchiavelli necessità-jávai rokonabb felfogásban: "Post amissum inaestimabili nostro malo Varadinum, coarctatis regni Transsylvaniae limitibus necessario castella, quae nondum nobis eraàerepta praesidiis munire, eorumque diligentia nosmet utcunque tutari necessita

s adegit. " De itt is védekezésül emliti a "necessitas"-t a török vádaskodásai ellen, aki kifogásolja, hogy Erdély várakat emel ellene. (História, I., p. 411. ) - Huszt megrohanásánál 1667-ben az eleinte ellenálló helyőrséget: "renitentes parere coegit ipsa necessitas, arx enim munitissima omni per negligentiam possessorum destituta commeatu vix per 4 dies suos sustentare potuisset. " (Hist., I., p. 322. ) A török követelésekkel kapcsolatban: "posteriorem sententiam, ut approbemus, domitrix necessitas imperavit. " (Hist. ,1. p.

, 297. ) 30

)L, a fentidézett helyet. (Hist. I. 411.) 31) L. : Meinecke, Staatsräson, 46-47. 32) Láttuk már különben Bethlen előtti magyar történetíróknál is e "necessitas" szerepeltetését. 33) História, II., p. 173. Pl. Barcsay jellemzése, kinek kancellárja volt, hogy miért fogadta el a töröktől a fejedelemséget. (Rerum Transs. pp. 64-65. ) L. még Bánffy Györgyről: Hist., I. p. 309. Pletyka jellegűek Zrinyi és Nádasdy kivégzésének megokolásáról közölt hirei. (Hist. II., 92. és 98. ) Már idéztem II. Rákóczi György mozgatőokait a lengyel hadjáratnál. (Rerum Transs., pp. 36-37. ) 34) Hungaros inclytam hactenus gentem quae Turcarum impetum per 200 annos sustinuerat, antemuraleque totius Chrlstianitatis dici meruerat, adeo fatali tempore elanguisse fertur, ut fortalitia quamvis sat egregie munita plerique procerum manutenerent, de defensione tarnen eorum nihil solliciti, nec aliorum, qui ' clementiae imperatoriae se submittentes arestati fuerant exemplo sapere gnari complicatis in slnum manibus, apertis portis Germanis, numero paucis iisque tyronibus, semet captivandos praeberent, oinfelicisslmamnationem Hungaricaml (Hist. II.

, p. 57. ) 35) 'História, II., pp. 70,71. 1. még u. o. 41,42,43. - Nádasdy iránt - már láttuk - nem érzett részvétet. - A "natio Hungarica" fogalmára 1. Hist. II., 468: "regni proceres, necnon nobilitas, populusque. " A török a "potentissima natio, quae nationem Hungaricam obtrivit, reliquiasque ejus in dies deglutire nititur

. " (A Rerum Transs, -hoz irt Praefatio ad Lectoremben. 37) 'L. pl. História, II., pp. 188-189, 192. Magyarországra u. o., p. 98. pl. Megkell kísérelnünk, hogy ne engedelmeskedjünk vakon a töröknek, ha ez "sine periculo patriae" lehetséges, (História, II., 159. - vagy: "patria, cui debemus omnia. " u. o., p. 292., érzelmi színezettel! ) 38

)Hist. I. 146, 159, 197. II. 437. 39

)Historia, II., pp. 292-293. 477