Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Ez fontos mozzanat történetírói munkássága szempontjából: Bethlen történeteiben, főképp a Históriában mindig a legrészletesebben számol be országgyűlésekről, s azoknak a politikai életben, s ezúton a történetben is igen nagy jelentőséget tulajdonit. Első jelentősebb, ismert politikai szereplése is országgyűlésen játszódott le 1647-ben, mikor is azokhoz csatlakozott, kik I. Rákóczi Györgynek a portai adó tárgyában engedékenységet ajánlottak Sztambullal szemben. Igen jellemző Bethlenre ez az állásfoglalás, mert ő egész életében igen óvatos politikus, s a török iránt igen engedelmes magatartás hive volt, hogy már ekkor, mikor Erdély helyzete még igen kedvező, azokhoz csatlakozik, kik nem akarták a porta haragját felidézni. Még sokkal inkább lett meggyőződése ez az engedékenység, sőt később meghunyászkodás, nikor Erdély 1658 őta a porta lábainál feküdt, bármily fájó lett légyen ez, s oármilye keserű kifakadásokra indította is. De a királyi Magyarország felé is hasonló óvatos mérséklet hive, és nem helyesli az ez ellen tervezett vakmerő támadást sem. Egyébként mint harcos részt vett az idősebb Rákóczi 1644-45. évi morvaországi hadjáratában. II. Rákóczi Györgytől aztán hivatalokat is nyert, előbb, 1651-ben a tordai, majd 1656-ban a Küküllő megyei főispánságot kapta meg. Utóbbit már apja is viselte. Első diplomáciai küldetése a lengyel udvarba vezette 1653-ban, hová az ifjabb Rákóczi küldte Lupuj vajda elleni akciója kapcsán. Rákóczi szerencsétlen lengyel háborújának, bár ezt - legalábbis későbben - igen elitélte, egyik fővezére lett: a fejedelem őrá bizta a Krakkót megszálló erdélyi csapatok parancsnokságát. Igaz, a már ott parancsnokló svéd tábornok mellett katonailag alárendelt helyzete volt, a lengyel lakosság pedig a legnagyobb ellenszenvvel fogadta, s még lakást sem akart neki adni. Végzetes lépésre ragadtatta magát Bethlen krakkai tartózkodása alatt, mikor visszatartóztatta azt az erdélyi követet, kinek a szultán szigorú hazaparancsolő levelét kellett Rákóczihoz vinnie. Igy a fejedelem nem volt tájékozódva a porta tilalmáról éppen a legválságosabb pillanatokban, ami nagyban hozzájárult a lengyelországi katasztrófa bekövetkezéséhez. Erről - kevés őszinteséggel, de nagy óvatossággal - Bethlen a Rerum Transsylvanicarum-ban csak annyit mond, hogy a porta fenyegető levelekkel parancsolta meg a már Lengyelországba behatolt Rákóczinak a visszatérést, amit ez gőgösen visszautasított. 4) Bethlen krakkai szereplése 1657. április 27-től augusztusig tartott, mikor is a várost ostromló császári seregek előtt a közben legyőzött, vereséget szenvedett Rákóczi parancsára kapitulálnia kellett. Bethlen szabad elvonulást tudott biztosítani a császáriaktól, s augusztus 14-én még a győztes János Kázmér lengyel királlyal is találkozott, majd csapataival akadálytalanul hazatért Erdélybe. Ekkor nyíltan is Rákóczi ellen fordult, s az 1657. október 25-re összehívott országgyűlésen nagy része volt Rákóczi letételében és Rhédey Ferenc fejedelemmé választásában. Rhédeyt azonban már a következő meggyest országgyűlés Rákóczi fegyverei nyomására lemondatta, Rákóczit pedig fejedelemként újból elismerte. Ekkor Bethlen újból a Rákóczival való együttműködésre kényszerült, anélkül hogy annak bizalmát megnyernie sikerült volna. Mikor a török bosszúja elől Rákóczinak Erdélyből menekülnie kellett, Bethlen nem követte a bukott fejedelmet, hanem visszahúzódott családjával az erős Segesvárra, mig a mongol pusztítók Erdélyben kidühöngték magukat. Barcsayhoz, a török parancsára megválasztott legújabb fejedelemhez aztán Bethlen szívesen csatlakozott, sőt ennek utóbb 1659. juniusában kancellárja is lett, a Rákóczi mellett tartózkodó Mikes Mihály helyett. Rákóczi nem liyügodott bele a fejedelemség elvesztésébe, s a bécsi udvarra támaszkodva, vagy a Német Birodalom felé orientálódva újból szerencsét próbált Erdélyben. Barcsay védekezett, mégpedig publicisztikai fegyverekkel is, és Bethlennel emlékiratot készíttetett a bécsi udvar és az európai fejedelmek - elsősorban a német birodalmiak - tájékoztatására. Igy Íródott meg az "Innocentia Transsylvaniae" c. ismert röpirat. E propagandairatban 461