Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Jegyzet: ^E íészt érdekes forráskritikai összevetést nyújt Nagy Szabó Ferenccel. 2^Szalárditól tudjuk meg Tarnőczy Sára és Mikes János regényét (97-100. hasáb), tőle értesülünk Gyulay Ferenc és Pécsi Simon leányának házasságáról, mely Lórántffy Zsuzsánna müve volt, vagyis témákat, melyekbó'J Kemény Özvegy és Leánya és a Rajongók témáit vette. Nem véletlen, hogy Kemény volt az, ki Szalárdi krónikája kiadásának fáradságos munkáját az Ujabb Nemzeti Könyvtár számára vállalta. (Hozzátehetem: a Rajongók két politikus főhősének: Kassai Istvánnak és Pécsi Simonnak jellemzését viszont Kemény János Önéletírásából vette. ) 3) A legnevezetesebb: Eszterházy Miklós palatinus és Török János, Rákóczi követe közti szóváltás. (218. hasáb. ) 4

)197. hasáb. 5\>b 127, 128, 145, 289. hasábok, vagy II. Rákóczi György végzetes lengyel hadjáratánál, Kemény halála után, 611, vagy 289, 386, 579 stb. ^Isten mellett a közkeletű fortuna és fátum beavatkozását emeli ki, (pl. 231, 256). Szintén II. Rákóczi György lengyelországi katasztrófája "istennek csudálatos itéltibül, a szerencsének hízelkedő, csalárd változandó mivolta szerént következett be". 7) I. Rákóczi Györgyöt a magyar evangélikusok fegyveres megvédése mellett személyes sérelmei is késztették fegyverfogásra: Eszterházy Miklós palatinus és Homonnay János őt magát Kocsis Györgynek nevezték, hitvese Lórántffy Zsuzsánna ellen pedig gyalázkodó pasquillust bocsátottak közre. (146. hasáb. ) II. Rákóczi Györgyöt nagyravágyása vitte a lengyel kalandba, ezt Szalárdi hosszasan fejtegeti, de emellett alaposan ismerteti a nagy diplomáciai játékot, melybe apja svéd szövetsége folytán II. Rákóczi György amúgy is belebonyolódott. (266-268. és 279-293 hasáb. ) II. Rákóczi György bukásának "okait" még a következőkben látja: a bölcs öreg tanácsosok generációja kihalt, I. Rákóczi György óriási gazdagságot, tekintélyt, hadianyagot hagyott hátra, fia már ebben nőtt fel, "ki csudálhatná, ha ilyen nagy világi boldogságoktól az ifjú elme megtántorodhatnék is, az emberi gyarló természet a romlottságra különben is nagy hajlandósággal sőt hanyatthomlok rohanván?" ahogy Dávid és Salamon példái mutatják. Méltán adta Szalárdi fejezeteimül e fejtegetéseihez: "Nem a porbul vágynák a nyomorúságok: Ez világi gazdagságok a tántorodásra általutak. A fejedelem meghányattatásának szerző okai

". Kemény Jánost fejedelemségre vitte rengeteg vagyona mellett, hogy "Rákóczi fejedelem pártjaitól arra kinszerittetvén is, de hogy már a tatár chám is egyszer a fejedelmi méltóságra rabságból is promoveálni... igyekezettel lett volna... s maga szép virtusira nézve is", hogy a portán "grátiát szerez magának, a hazának pedig pihenést"... "az dologhoz nem utolsóképen járulván palatin Wesselényi Ferenc biztatása is" ki sógora volt... és Keményt "az országnak okosabb minden módon virtusosabb, nagyobb jószágokkal biró fejedelmek, magok szabados választásából lévén. " (598-599. hasáb. ) Az ellenfélnél hajlandó Szalárdi egészen kicsinyes, személyes okokat feltételezni: A "palatinus és magyarországi clerus" "bosszús kedvek töltéssel äi órszágot még nagyobb nagyobb romlásban ejteni" nem átallották, mondja a l

ifizi feéícé (árgyáíááái alkalmával. (213. hasáb. ) 8

)Angyal a Beöthy-féle M. Ifődalőmtöftérietben. 1906., I. köt. , 395. 457 t