Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

szággyülési iratokat, melyekből épp oly bőven meritett, mint már a századeleji magyar és erdélyi történetírók is tették. Különben is a levéltári kutatás is elmaradhatatlan már csaknem 100 év, mintegy Forgách Ferenc óta minden komoly magyar és erdélyi történetírónál. Hogyan használja, illetőleg dolgozza fel Szalárdi forrásait. Szalárdi' mesterien hámozza ki a tényeket a forrásokból és formálja értesüléseit kitlinően folyó kerek elbeszéléssé. Külön ki kell emelnem, hogy az oklevelekből, aktákból, missilisekből vett adatokat mily szervesen tudja beledolgozni meséjébe, amellett, hogy egyes fontosabb (béke)okmányokat in extenso szószerint is közöl. Bár irott forrásait, szóbeli értesüléseit igyekszik gondosan megválogatni, s hangsúlyozza, hogy ezt vagy azt a hirt maga hallotta, vagy szavahihető szem- és fűltanutól hallotta (1. feljebb ), és vezérelvének "az egy igazságos valóság" követését vallotta (11. hasáb), Szalárdi mégsem mondható elfogulatlan, vagy irányzat nélküli Írónak, bár aligha volt hivatalos történetíró. Igy a Bethlent fejedelemmé választó gyűlésről és ugyancsak Bethlen szerepéről Lippa átadásában a töröknek, valamint az I. Rákóczi György 1644-45. évi morva hadjáratában az utánpótlásról adott tudósításai nem állják ki a kritikát. (Csak e három adat elemzésére szoritkozom. ) Bethlen fejedelemmé választását, melyről Szalárdi csak közvetve, másoktól értesülhetett, ugy adja elő, hogy az 1613-i kolozsvári országgyűlésen "az ország státusi közönséges gyűlésekben ugyan Szkender basának a török tatár hadakkal az országban ben létele alatt, nagy kedvvel, jő reménységgel, nem is hosszas tanácskozással, Bethlen Gábort, mint hazájok fiát, magok csontjokat, véröket az 1613. esztendőben die octobris mindjárt választották vaia fejedelemnek, s ugyanakkor inauguráltatott is vaia. " (31. hasáb. ) Ezzel szemben Nagy Szabó Ferenc apjától, Marosvásárhely birájátől, ki követként részt vett az országgyűlésen, a következőket tudta meg annak lefolyásáról és hangulatáról: "Kolozsvártt a gyűlésben választák a fejedelemségre Bethlen Gábort. Mert noha holyagozni kezdett vaia az ország, hogy a török akaratja ne légyen" (Bethlen a török jelöltje volt) "hanem a "libera electio" légyen, de ugyan lőn electiol Azt választák, akit a török császár akara és a bassa - féltekben libere eligálták Bethlen Gábort. Ez végbe menvén a gyűlés, elmene a bassa haza a törökkel és Bethlen G. székibe Ule a puszta országban. Mert többet rabla 25 ezer embernél ezutatal Erdélyben a tatár és török. " ' Világos, Nagy Szabóé a helyes értesülés, realisztikus előadás, s a modern történetírás is ezt fogadta el. 2

6) Ami Lippa és Jenő átadását illeti: Bethlen e két várat még Konstantinápolyban, akkor "igirte vaia" a töröknek, mikor ez a fejedelemséget neki adta, ezt megírta megint csak Nagy Szabó, aki nagybátyja, Borsos Tamás, Báthory Gábor portai követe mellett ekkor szintén Konstantinápolyban tartózkodott, (Lippát különben Báthory is oda "igirte" a töröknek) és Nagy Szabó maga is evett abból a tál cseresznyéből, melyet a nagyvezér efeletti örömében Borsoséknak küldött. 2

7) Szalárdi ezek ellenére mégis ugy tűnteti fel, mintha a török csak később, már Bethlen megválasztása után követelte volna a két várat, s akkor sem azon az alapon, hogy az neki már egy izben megígértetett. (35-36. hasáb. ) Azt azonban kétségtelenül el kell hinnünk Szalárdinak, hogy az erdélyiek, az "ország" de maga Bethlen is nem szivesen tette, sőt fájlalta a lippai végvár átszolgáltatását. Szalárdi, ki nagy súlyt helyez a gazdasági mozzanatokra, Lippa elvesztését is annak nagy gazdasági jelentősége miatt fájlalja. Ez ugyanis a Maroson lebonyolódó só- és egyéb kereskedelem fő kikötő helye és igen jelentékeny harmincadszedő hely volt. I. Rákóczi György morva hadjáratáról Szalárdi azt írja, hogy az erdélyi sereg utánpótlása a legmintásabban működött, mig a magyarok a föld népéből éltek. Ezzel szemben a Rákóczi mellett tartózkodó svéd katonai attasé ugy tudja, hogy Rákóczi tábora "megerősítéséről, élelmezéséről, raktárak felállításáról szó sem volt, rövid táborozás alatt is kiélik a vidéket"... (SzekfU, i. m. IV., 158. ) 455