Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

E három példából is kiviláglik, hogy Szalárdi nem elfogulatlan: kétségtelenül szépíteni akarta Bethlen uralomrajutása körülményeit, valamint Rákóczi hadvezetését. Az előbbi két eset még távolabb áll irónk korától, s menthető lenne helytelen információkkal: helyesen jegyzi meg Angyal, hogy Bethlen szerencsés uralma elfeledtette kezdeteit, (Szilágyi, i.h. ) azonban a legutóbbi már Szalárdi személyes tapasztalatainak retusirozása. De mindez még bővebb vizsgálatra szorul. Kétségtelen az is, hogy a bevezetés szenvedélyes hangja, állásfoglalása a török barátság mellett szintén bizonyos irányzatosság szinét adja a Siralmas krónikának. Iránymünek azonban nem mondanám azt, de ez még szintén behatóbb vizsgálatot követel. Szalárdi krónikáját helyenként az eseményekkel egy időben Írhatta. Igy nem csupán az utolsó részleteket, pl. Nagyvárad ostromát, hanem kétségtelenül pl. a morva hadjáratot is. Mai alakjába azonban csak 1660 után önthette, hiszen már a 30. hasábon £ váradi 1660. évi "romlásról" ir. Szalárdi szerkesztése meglehetősen egyenlőtlen. Sokszor hasábokon át foglalkozik egyes apróságokkal, mig nagyfontosságú eseményekről, egész hadjáratokról, hosszas béketárgyalásokról egyáltalán hallgat. Előadása gördülékeny, az érdelődést mindig ébrentartó. Ezt, valamint stilusát különféleképpen Ítélik meg. Angyal szerint "valami prédikátori és tudákos szine van előadásának, hanem amellett kedvét leli az elbeszéléstón, s a leírásban is, és noha nehézkesek mondatai, tőről metszett magyarságát nem könnyen unjuk meg. "28) Ezzel szemben Pintér ugy véli, hogy Szalárdi "stílusa egyhangú, színtelen, száraz, bonyodalmasan megszövegezett, hosszú mondatai kifárasztják a legtürelmesebb olvasót is. " - Inkább Angyalnak adok igazat. Szalárdi stílusa nehézkességeit az okozza, hogy hosszú mondatait teljesen a latin mondatszerkesztés mintájára formálja, és aki jól beleolvasta magát a magyarországi újlatin stílusba, annak Szalárdi mondatszerkesztése sem okoz nehézséget, fáradtságot, vagy akár csak unalmat is. Gondolatai még kevésbé. Kiadá

s. Ujabb nemzeti könyvtár. II. folyam. Pest, 1853. Kemény Zsigmond báró gondozásában. - Fentebb természetesen ezen egyetlen kiadás után idéztünk. Irodalom

: Beöthy, M. írod. Tört. Bp., 1906. I. , 395. - Pintér, Irodtört. Bp. 1930. III., 178-179. - Horváth Detre, Szalárdi J. és Siralmas krónikája. (Századok, 1923., 94-122. ) - Koncz József, Sz. J. kiadatlan levelei és a reá vonatkozó apró adatok. (Irodtört. Közi. IX., 1899. ) - Kemény József gr., Uj M. Muzeum. 1855. I. A XVII. század végén Enyedi István

, Nagybánya város jegyzője kivonatot készített Szalárdi krónikájából "Occasio suscepti itineris et belli ... Georgii Rákóczi II. in Poloniam. " cimen, 1657-től 1660-ig. Erre a periódusra szorítkozva, Enyedi többnyire szószerint veszi át Szalárdi szövegét, de mert több olyan aktát is közölt, mely nincsen meg amannál és máshol sem, forrásként bir bizonyos jelentőséggel, és ezért Mik

ó Imre gróf felvette kiadványába, az Erd. tört. adatok-ba. (Uj folyam I. köt., 219319.) 456