Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

virágzott az ország és a nemzet egyaránt. " "De 6 jaj, nincs állandóság a világon s Isten akarata, hogy az édes mindenkor keserűvel elegyitessék"... s amint Judában történt, Joachim és Szedeczás királyok idején, "ha ki azt emez szentirásbeli helyek szerint Erdélynek állapotjával egybeveti, noha ugy tetszik, világosan föltalálhatja okát a rettenetes nagy romlásnak, mely azon szegény hazát e néhány esztendő alatt siralmasan követné. " Altalános most már Erdélyben a gyűlölködés "törökösséget", "áruló nevet teli torokkal rákogják" a legjobb hazafiak ellen. (10-11. hasáb. ) Eszerint Erdély leszakadása a magyar szent koronáról Isten büntetéséből következett be a katholikus hit (Szalárdinak: bálványimádás) köverése miatt, a mostani - XVII. századvégi szerencsétlenségek pedig a helytelen kormányzás: a töröktől való elpártolás, és az egymás között való gyűlölködés, egyenetlenkedés és más bűnök: "tobzódó rusnya részegeskedő élet" miatt. (386. hasáb. ) Mindebből okulnunk kell, nekünk erdélyieknek, de az egész kereszténységnek is, ez "alkalmatossága, vége és célja "krónikájának. " "Mind a következő posteritásokra nézve azért, s mind a kivül való keresztyén nemzetek is, hogy valósággal érthessék nagyromlásunkat, és abból a reájok következendő gonoszokat, mint egy tükörből kinézvén, eltávoztathassá

k, igen méltónak Ítéltethetik Írásban foglaltatni és napfényre bocsáttatni: olly indulattal, igazsággal pedig, hogy ebben sem egynek sem másnak.tekintetére, személyére nem nézvén, csak az egy igazságos valóságnak - mint illik - lineája szerint igazgat

1 tatnék, amennyiben lehet, a rövidségre is igyekezvén pennánk. " (11. hasáb. ) Mert Szalárdi pragmatikus történetíróként, okait keresi a történeti eseményeknek, s azokból gyakorlati politikai és általánosabb erkölcsi tanulságokat igyekszik levonni. A földi történés neki is emberek cselekedetei, de természetesen Isten kormányzása alatt. E theologiai (theokratikus) történetszemlélete megnyilvánul végig egész krónikáján,

8) mégis Szalárdi általában véve erősen realisztikusan adja elő az eseményeket, természetfeletti erők beavatkozását azokba csak ritkán vél felismerhetni. 6) Az események: a történet, vagy ahogy Szalárdi a korabeli magyar terminussal mondja: a "lett dolgok" intézői - legalábbis itt e földön közvetlenül észlelhető intézői - az emberek lévén, ez eseményeknek, s az azokból származó jónak vagy rossznak: Erdély virulásának vagy romlásának okai az egyes történeti aktorok lelki, akarati mozgató okai, elgondolásai: egyszerűbben, s az ő gondolkodásának megfelelőbben kifejezve: virtusai és bűnei. A történet alakitói elsősorban a fejedelmek és tanácsosaik, és Szalárdi drámaian irja le a végzetes lengyel hadjárat előtti végzetes megbeszélést II. Rákóczi György és Sebesy Miklós között, melyről Kemény János sirva távozott. (292. ) Szalárdinak meggyőződése, hogy a "fejnélkuli lábság" a legnagyobb veszedelem (6-7. hasáb és passim), s ő feltétlen hive az Erdélyben akkor uralkodó és szerinte Istentől rendelt kormányformának, melyet monarchico-aristocraticának nevez. De az ő realisztikus, magukat a tényeket néző előadásában önálló történetalakitó szerepet juttat hadvezéreknek, várparancsnokoknak, városi hatóságoknak is: Nagyváradon, az 1660-i végzetes ostrom alatt maga is részese ilyen quasi önállóan működő város-igazgatásnak. A "lett dolgoknak" okait kutatva tehát ezen, maguk kezdeményezésére cselekvő lelki mozgatóokait vizsgálja. E lelki tényezők mellett aztán a külés belpolitikai konstellációban látja Szalárdi minden politikai és hadi-esemény "okait. "

7) A lelki okok vizsgálata viszi aztán Írónkat szereplői jellemzésére is. Már kiemelték, minő érdekes arcképet festett Szalárdi I. Rákóczi Györgyről - ez tekinthető főhősének - mint Erdély 30 évig tartó jólétének megteremtőjéről és fenntartójáról. ®) De nem maradnak el mögötte a kisebbek sem: részletes karakterizálásai, s egyes szereplőiről készitett apróbb életrajzi vázlatocskái. Értékelései igen mértéktartők, bár életizüek, és sehol sem csendül fel bennük a krónika bevezető hasábjainak szenvedélyesen invektiv, de neveket nem emlitő hangja. (10-11. hasábok. )

9) 451