Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

Szalá rdi János Majdnem egy félszázaddal kell előremennünk, mig Böjti Veres után ujabb erdélyi magyar kortörténetre akadunk: Szalárdi János Siralmas krónikájára. Szalárdi középnemesi magyar család sarja, születési évét nem ismerjük. Mivel 1634-ben igen fiatalnak mondja magát, az aligha lehetett a fogarasi sírfeliratából kikövetkeztetett, Szinnyeinél is olvasható, és Horváth Detre által is elfogadott 1601. év. Születésének helyét a Bihar megyei Szalárd községben, irónk névadójában keresem, mert szülei 1636-ban még itten éltek, s irónk itt látogatta meg őket. (119. hasáb. ) Magyar iskolái befejezése után feltehetőleg külföldi egyetemet is látogatott; 1634ben pedig I. Rákóczi György udvarába került mint a levéltár conservátora és Rákóczi vicesecretariusa - ahogy ő mondja: "fejedelemnek levelére gondviselő belső titkos deákja." (119. hasáb.) Rákóczi 1641 és 1643 között kiadott oklevelein olvasható Szalárdi vicesecretáriusi ellenjegyzése. Szolgálatait fejedelme birtokadományozással is jutalmazta: Fejér megyében és Bihar belényesi járásában. Udvari levéltárosi hivataloskodása bizonyára fontos momentum történetírói munkálkodásában, minthogy alkalmat adott neki a gondjaira bizott levéltárak anyagának kiaknázására. Szintoly nagyjelentőségű fordulat a történetíró Szalárdi életében nagyváradi tartózkodása, hol a sorsdöntő 1660. évben egyike a "káptalanoknak", és az ostrom alatt egyike a város polgári "igazgatóinak". Ide valószínűleg már 1657-ben került, mikor II. Rákóczi György Lengyelországból hazavergődött, s Erdélyből kiszorulva, Nagyváradon gyűjtötte egybe hiveit. Várad történetét e végzetes évben igen részletesen irja le Szalárdi, és miként életét jórészt Gyulafejérvárott és Nagyváradon töltötte el, ugy krónikájának is első, nagyobbik része a gyulafejérvári udvar hireit, a második, kisebbik pedig a nagyváradi dolgokat örökíti meg. Szalárdi hiven szolgálta II. Rákóczi Györgyöt is - láttuk, Váradra is utána ment - bár nem tartotta oly nagyra, mint apját, és lengyel kalandját mélységesen elitélte. Gyulay Ferenc váradi várkapitány mégis kétségbevonta Szalárdi Rákőczihüségét, s azzal vádolta, hogy ő a szerzője a Rákóczi elleni röpiratnak, és hogy ő meg egy pár társa késleltették a város ismételt hűségesküjét. Ezért vasra verve fogságra is vetette, hol Szalárdi három hónapig sinylódött. Kiszabadulva Váradról Debrecenbe menekült, Rákóczi halála után pedig előbb Kemény Jánoshoz csatlakozott, majd ennek a nagyszöllősi csatában történt eleste után meghódolt Apaffynak, körülbelül azt a politikai irányt követve, melyet Bethlen Farkas is. Ezt bizonyára ismerte, bár sohasem emiitette. 1664-ben Szalárdi már elkészült krónikájával, de hiába fáradozott annak kinyomatásán. Az 1666. évi februári országgyűlés megválasztotta "a partiumbeli és Kolos, Doboka, Belső Szolnok megyebeli hódoltatás alatt levő részeinek minden rendbeli pénzbeli adónak és egyéb jövedelemnek generalis perceptorává", de emellett megmaradt a gyulafejérvári Levéltár conservátorának, sőt a kolosmonostoriénak is. Mindé hivatalai nem mentették meg az anyagi gondoktól. Meghalt Fogarason ugyanez Í666. év julius 23-a és szeptember 27-e között: utóbbi dátummal már halottként emlittetik, előbbivel kelt utolsó ránkmaradt levele. 448