Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Auer János

hovatartozőságát: a magyar király alattvalói, és a magyar nemesi rend tagjai közé tartozóságot jelenti, tehát inkább politikai-rendi fogalom, semmint valami nacionalizmus megnyilatkozása. Igy kulöniti el magát a birodalmi csapatokból vele együtt harcolt, majd fogságba jutott német bajtársaitól, s ezek szintúgy magukat őtőle és a többi magyartól. Ámbár ekkor már, tudjuk, a szepesi, még inkább az erdélyi németségben, (valamint a horvátságban is) erős nacionalizmus ébredezik. Auer egyetlen forrása saját tapasztalatai, módszerei ezeknek a valósághoz hiven ragaszkodó előadása. Nem kis irói tehetséggel eleveníti meg élményeit, ugy hogy azok minden borzalmassága ellenére a "Strengen Schiavitù" lebilincselő olvasmány. Előadása egyszerű, tárgyilagos, de erősen érzelmes, és mindenekelőtt igen realisztikus, de nem nélkülözi a finomságot még a legnagyobb szörnyűségek leírásánál sem. Történeti forrásként elsőrangú, mint már ismételten rámutattam, a XVII. századi magyar történeti naplóirodalomnak pedig egyik legkiválóbb, legmagasabb szempontú terméke, éspedig nem csak a német nyelvűek között. Kézirata a pozsonyi ev. egyház kézirattárában. 332. kt. sz. Kiadása

: Magyarország törökkori történetének forrásai c. sorozatban: A. J. F. naplója. Közzéteszi Lukinich I. Bp. 1923. Irodalo

m: u.o. a bevezetésben. L. még: Szekfü, M. T. /2/ III., 406-8. Jegyzet: ^CXI. fejezet, pp. 147-151. és CXXXVl. fej., pp. 173-174. 2) L. ehhez: Lukinich, Auer, 151. 2. jegyz. "mancher (asszonyok) aber shon (Auer mindig igy irja az sch-t!) blinde Verstokung in der Eitelkeit der Heidenthumbs im vorUber passiren uns offt shmertzlich zu Hertzen gienge. (p. 180. ) t 444