Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

\ AZ ERDÉLYI MAGYAR TÖRTÉNETÍRÁS A XVII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Böjti Veres után, ugy látszik, a történetírás nem talált Erdélyben milvelőkre. *) A XVII. század harmincas éveitől az ötvenes évekig terjedő két évtized: I. Rákóczi György belső háborúktól nem zajklatott uralma, nagy eseményekben szűkölködő hadjáratai, és II. Rákóczi György kormányzásának békében eltelt első tizede nem ihlette történetírásra az anyagiakban és szellemiekben egyaránt erősen meggazdagodott erdélyieket. Hiszen a XVII. századi történetírás eurőpaszerte politikai tendenciájú kortörténeti rá s, tehát ott műveltetett, hol "volt mit elbeszélni". Igy Erdélyben is:

2) az ország határain beltil nem történvén olyan, az egész erdélyi lakosságot, magyarokat, szászokat, székelyeket életbevágóan érintő politikai és hadi események, mint a század fordulóján és első két tizedében, a Decsyek, Szamosközyek, Böjti Veresek és a kisebbek - szászok - opusait megteremtő nagy országos csapások; a fejedelmi udvar is közönyös a történetírás iránt, s közönyösek a társadalom vezető rétegei, de az "értelmiségiek" is. I. Rákóczi György mintha sajnálkoznék az ilyen próbálgatásokon, és fiának céljai is másfelé irányultak, semmint a mult, vagy akár a jelen eseményeinek Írásos megörökítésére. Fordulatot hozott aztán II. Rákóczy György szerencsétlen lengyel hadjárata (1657. ), s ennek következményeképp az Erdélyre zudulö katasztrófák egész sorozata. Most már'Volt mit elbeszélni. " A politikai zavarok , végzetes hadi események, a gyakori fejedelemváltozások, a török és német párt elkeseredett küzdelmei uj életre keltették a publicisztikai, védőtendenciáju kortörténetirást. Szalárdi János, I. Rákóczi György titkára és levéltárosa maga kezdeményezésére veszi kezébe a kortörténetiről tollat, s irja meg Siralmas krónikáját, de ugyanekkor a fejedelmek is újból céljaik szolgálatába állítják a történetírást. A török által behelyezett Barcsay és a végleges győző Apaffy Mihály, amaz röpirat, emez alaposan kidolgozott kortörténet megiratásával iparkodik tájékoztatni Európa közvéleményét, helyesebben e magas fórum előtt megvédelmezni a törökre támaszkodó politikáját. Igy jött létre Bethlen János Históriája és Innocentia Transsylvaniae c. röpirata, majd előbbi folytatása, helyesebben reakciójaképp Bethlen Farkas félbenmaradt nagy munkája. Kétségtelen, hogy a Németországban ekkor oly erősen virágzó birodalmi publicisztikai történetírás, meg nagyszámú röpirat példája késztették a töröknek hódoló és az európai kereszténység ellen harcolni látszó erdélyi fejedelmeket a német birodalom párt- és vallási viszályaiban szokásos szellemi fegyvernek bevetésére. Mert Erdélyben ismerték ez irodalmat, mely már csak ezért is érdekelte az erdélyi politikusokat, mert nagy része, különösen a harmincéves háború idején, a protestánsok sérelmeiről és követeléseiről szólott, kiknek ügyét a protestáns Erdély magáévá tette, a harmincéves háború harcterein is. Egy ilyen iratra Bethlen János hivatkozott is, a História persecutionum ecclesiae Bohemicae (1648. s. 1. ) cimü testes könyvecskére, s ennek alapján a csehországi protestánsok sérelmeit állította oda elrettentő például a domus Austriaca többi országainak protestánsai,főképp a magyarok elé: ime ezt várhatjuk a Habsburg uralomtól. 445