Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Auer János

léséről nem tudunk, de hazája felszabadítását még megérte. Boldog érzést kelthetett a töröktől annyit szenvedett héttoronyi fogolyban Buda visszafoglalása, melynek tömlőceiben élte le rabsága legsanyarubb napjait. Auert tehát életének katasztrofális, egész sorsát eldöntő nagy élménye: török rabságba esése tette íróvá. Írása ezen egyetlen eseményre korlátozódik, de ennek széles történeti keretet tud adni: mint emiitettem, az 1663. évi szerencsétlen török hadjárat egy mozzanataként beszélve el azt. Kezdi e háború előzményeivel, az okok feltárásával, melyek a törököt a támadásra vezették: mindenekelőtt II. Rákóczi György elleni akciók nagy sikerei (Nagyvárad elfoglalása stb. ) igen felcsigázták a becsvágyó Köprili Mohamed nagyvezér (+1661. ) ambícióját további hadi sikerekre, de meg az 1642-ben husz évre kötött második szőnyi béke is letelt, és végül a török keresztény részről békeszegésnek minősítette a fegyveres összeütközéseket, melyek az I. Lipót és Kemény János erdélyi fejedelem közti szerződés értelmében a korona számára átadott partiumbeli várak és területek körül állandóan fel-fellángoltak. Igaz, Köprili Mohamed 1661-ben meghalt, de tervei kivitelét örökül hagyta fiára és utódára a nagyvezérségben, a hozzá hasonlóan nagytehetségű Köprili Achmedre, ki aztán nagy "Arglistigkeit"-tel hozzálátott azok végrehajtásához. Ürügyül a végeken állandóan duló összeütközések szolgáltak, s Köprili Achmed 1663 nyarán 160 000 főnyi sereggel megindult Magyarország ellen. I. Lipót is készül a támadás kivédésére, Magyarországon elrendelik a nemesi felkelést is, és - tudjuk - irónk a pozsonyi nemesek csapatában hadnagyként szintén bevonult. Itt kapcsolódik be az ő személyes sorsa közvetlenül a nagy, országos eseményekbe, s ettől kezdve személyes élményei nyomán adja elő a hadi fejleményeket, a meggondolatlan, helytelen felderítő jelentésekre alapított támadást Érsekújvár felől a Párkánynál táborozó török főerő ellen, s az elkerülhetetlen vereséget. E csatában esett irónk török fogságba, s a további eseményekről: Érsekújvár bukásáról 1663. szept. 26-án már csak a budai Csonkatorony tömlöcében, a törökök örömünnepségeiből értesült. Auer ezentúl már csak a maga és fogolytársai sorsa előadására korlátozza naplóját, és mi mást tehetett is volna. 1663. augusztus 7-én került a törökök kezébe, és 1674. május 10-én szabadult ki onnan. Naplója azonban csak a katabazist irja le: a mérhetetlen lelki és testi szenvedésekkel gyötört utazást Párkánytól, ill. Esztergomtól a konstantinápolyi Héttoronyig, hova 1664 január végén értek el. Ez valóságos megnyugvás, révbeérés volt szegény Írónknak. Ugy látszik, a héttoronyi rabosokodást Auer jó egészséggel élte át, legalábbis abból szabadulva még jó negyedszázadig élt Pozsonyban. Konstantinápolyi élményeiről nem emlékezik meg naplójában, munkája befejeztét naplója előszavában 1664. junius 24-re keltezte, s ahhoz később - ugy látszik - csak a Konstantinápolyt leirő fejezetet csatolta. Nem részletezzük itt a gyötrelmeknek, megaláztatásoknak szakadatlan sorozatát, melyet láncravert, éjjel még kalodába is zárt irónk e rettenetes utazáson átszenvedett. Csak ismét hangsúlyozzuk: tipikus esete ez sok százezer magyar ember: férfi, nő és gyermek sorsának, azóta, hogy az első mongol átlépte Magyarország határát. Hogy mi volt Auer célja Írásával, azt maga elmondja szép bevezetésében a "lieber, günstiger Leserhez", - mert Auer müvét a nagyközönségnek szánta. Mindenekelőtt filozofáló-moralizáló célzattal a szerencse forgandóságát akarja a maga élete sorsával megvilágítani: hogy hogyan fordul egy fiatal, az életbe még alig belépett ember boldog sorsa a legszörnyűbb nyomorúságba. Ahogy, mondja, ma sok ilyen szerencse-változás történik. De vallási tanulságul is szolgál az ő fogságba hurcoltatása, hogy Isten végtelen jóságát hirdesse, kinek irgalma a barbárok kegyetlenségét végre is könyörületességre fordította át, neki pedig jóságában megmutatta, hogy hogyan rendezze be ezentúl életét Isten akarata szerint. Ezért örök emlékeztető neki 441