Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Auer János

Auer János Ferdinánd Kéry a török Mars vadságát igyekezett bemutatni a magyarországi hadjáratban elkövetett pusztításaival, határozottan tendenciózus müvében. Sokkal tökéletesebben sikerült ez Auer János Ferdinánd pozsonyi nemes polgárnak az 1663-64. évi hadjárat harmadik történetírójának, ki a maga török fogságáról készített teljesen részrehajlat lan, szavahihető, becsületes, tárgyilagos és mindenekfelett realisztikus, sőt naturalisztikus írásában oly szörnyűséges, megcáfolhatatlan dokumentumát adta a török ázsiai embertelenségének és kegyetlenségének, hogy az messze túlhaladja Kéry minden bombasztját. Ha a magyar naplóirók általában a maguk magánéletét helyezik az országos események központjába, és családi történetükkel, születésükkel az életben nekiindulásukkal kezdik müveiket, ugy Auer János Ferdinánd pozsonyi nemes-polgár az ő német nyelvű Strenge Schiavitu-jában egy fontos országos esemény, az Érsekújvár 1663. évi bukására vezető török hadjárat keretébe illesztve, annak mintegy epizódjaként adja elő a maga egyéni sorsát. Ez a sors azonban, mint a török fogságba hurcolt magyarok szörnyű szenvedéseinek, sőt a török hódoltság legvégzetesebb következményének: a magyar nép kipusztitásának egy ember és társai sorsán való illusztrálása meghaladja a személyes élmények jellegét, és országos, történeti jelentőséget nyer. Auer János Ferdinánd Pozsony város legelőkelőbb, nemesitett polgári rétegének tagja volt. A nemességet irónk nagyapja szerezte 1588. dec. 21. Ez is, irónk apja is, Jakab, senatora, majd polgármestere volt Pozsonynak. írónk, ki 1640-ben kereszteltetett meg, tehát akkor született is, gondos kiképzésben részesülhetett: Írása müveit, messzetekintő, amellett finom lelki kulturáju, érzékeny lelkiismeretű embernek mutatja. Sokszor alkalmazott olasz kifejezései itáliai tanulmányoknak, vagy csak később, olasz katonákkal és rabtársakkal való érintkezés jele? Minő életpályára készült, nem tudjuk, a történet a katonaira sodorta: midőn 1663-ban a török támadás kivédésére elrendeltetett a nemesi fölkelés, Auler is hadba vonult Pozsony város nemesei között, ő is ott volt a gr. Forgách Ádám és Pio di Savoya Herbert őrgróf vezénylete alatt álló keresztény seregben, s részt vett a meggondolatlan támadásban, mely a Párkánynál táborozó tőrök túlerő ellen kudarcot vallva, mondhatni eldöntötte a háború sorsát, és Érsekújvár elestére vezetett. Auer előre látta, hogy a támadás nem sikerülhet, mégis igyekezett mint a pozsonyi csapat hadnagya csapatát összetartani, s küzdött, mig török fogságba esett. Szörnyűséges testi és lelki kínzások között hurcolta a győztes ázsiai keresztény foglyait, magyarokat és németeket előbb Budára, onnan Belgrádba, majd Drinápolyon át a Héttoronyba, embertelenségeit a keresztények fogságában sínylődő török foglyokkal való bánásmód miatti retorziónak tüntetve fel. Bár a császári követek a bécsi udvar (hadi tanács) utasításaira igyekeztek a foglyoknak nemcsak sorsán enyhíteni, hanem azokat váltságdíj, vagy magyarországi török foglyok ellenében kiszabadítani, mégis csak 11 évi tárgyalás után sikerült Auer és még életben levő rabtársai börtönét megnyitni, őket 1674. május 10-én Szőnyben török foglyokkal kicserélni. Auer hazatért Pozsonyba, hol közéleti szerep440