Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Eszterházy Pál herceg

tárásával óhajtja e rágalmakat megcáfolni. (Tehát, subintelligitur, nem olyas intelmekkel, mint amilyenekkel Kéry az ő Mars Turcicusában. ) Emellett e sok szenvedés felelevenítésével "annál nagyobb hévvel kérjük Istent, hogy hazánkat régi állapotába és virágzására emelje. "

2) A bevezetés után - minthogy a mü szövege kiadatlanul rejtőzik a kismartoni hercegi levéltárban, a modern kutatás csak Bubics ismertetésére van utalva, tehát e kivonatos ismertetés szerint - Esterházy müve élére rövid áttekintést tűzött a magyar történetről, valamivel részletesebben csak II. Rákóczi György dolgaira térve ki, s az ennek halála után történtekre. Azután rátér főtárgyára az 1663-4. évi hadjáratra. E háború előidéző okát Köprili Achmed nagyvezér nagyravágyásában, hóditőkedvében látja, csakúgy mint Kéry (és, hozzátehetjük: Auer János Ferdinánd, valamint a modern történetírás) s - ugy látom - éppoly drámaian ecseteli az egész ország népe, sőt az örökös tartományok lakói rémületét is a török hadikészülődések miatt, mint Kéry. Nem térek ki a továbbiak részletezésére: ezt úgyis csak Bubics igen kivonatos ismertetése alapján tehetném. De Esterházy bizonyára a tényeknek megfelelően irta le a hadjárat eseményeit, hiszen ismertetője, Bubics megállapította, hogy a Mars Hungaricus adatai megfelelnek e háború más, hiteles leírásainak s azon előadásoknak, melyeket a modern történetírás arról ad. Müvét Esterházy mintegy 1665-ig vitte fel, bár - ugy látszik - szándékában volt azt még tovább folytatni. 3) Forrásait - legalábbis a Bubics-féle ismertetésből kivehetően - nem nevezi meg. A leírta akciók legnagyobb részénél nyilván maga is jelen volt, s amit maga nem láthatott, arról módjában volt a leghitelesebb információkat beszerezni. Igy a szentgotthárdi csatáról, az egész hadjárat legfontosabb eseményéről, melynek Esterházy nem volt jelen, mégis lényegében hiteles leirását adja annak, bár ez nem egyezik meg minden részletében a Szilágyi-féle M. N. Tört. -e előadásával. Amit mástól hallott, azt - Bubics szerint - jelzi. Módszere, heurisztikája tehát lényegében megfelel Kéryének. Történetszemlélete azonban már eltérést mutat amazétól. Esterházy Pál, a hivő katholikus lélek, bár világi ember, sőt katona és politikus, számos imakönyv és theologiai mii szerzője vagy kiadója volt, s a theologiai történetszemlélet alapján áll, sokkal inkább, mint Kéry János, a pálos szerzetes. Esterházy például újkori nagy megromlásunknak okát abban látja, - mert ő is kutatja az események okait, összefüggéseit - hogy eltértünk Isten törvényétől, főképp hogy elfordultunk az egységes hittől. Az Igaz Birő sújtott le ránk a rosszakért, amiket elkövettünk. A multakra visszaemlékezve annál nagyobb hévvel kérjük Istent, - mint már idéztem - hogy hazánkat régi állapotába és virágzására emelje. Ez alapvető hitvallás mellett Isten világkormányzásáról a történetben, az egyes események leírásában ő is emberek cselekedeteiként fogja fel a történetet, melynek alakitói császárok, királyok, fejedelmek, miniszterek, tábornokok, (szultánok, nagyvezérek stb. ) tehát az élen állók, akik az események kedvező vagy nem kedvező alakulásáért felelősek is, hiszen minden az ő akaratukból, elhatározásaikból, érzelmeikből fakad. Ezért a kortársak s a történetírás meg is birálhatja őket. "Ha II. Rákóczi György élni tud vaia szerencséjével, sokaknak rémületére, hazájának dicséretére lesz vaia: de hibáztatandó, hogy inkább hevité őt a magán, mint a közjó szeretete. Az ilyes megállapítások csak egyes történeti főszereplőkről mondott birálatok. Esterházy Írásában ezeken felül hiába keresem Kéry János politikai intelmeit a nemzethez I. Lipót érdekében. Kétségtelen, hogy Bubics legalább megemlítette volna, ha Esterházy Mars-a a Kéryét megközelítő mértékben tartalmazna hasonlókat. Sőt Bubics szerint Esterházy nem egyszer "csodás bátorságra valló nyiltszivüséggel mondja el véleményét, ítéletét nem csak a bécsi urak és császári hadvezérek viselkedéséről, de még a király intézkedéseiről és mulasztásairól is. "7) Ugy látszik, tehát, Es438