Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Eszterházy Pál herceg

Esterházy Pál herceg Ugyanazon társadalmi rétegből, ugyanazon kultúrkörből való, mint a nála három évvel fiatalabb gróf Kéry János, ugyanazt a tárgyat dolgozta is fel, ugyanazon világnézet és hasonló történetszemlélet s ugyanazon politikai állásfoglalás alapján. Mint Kéry, Esterházy is a magyar köznemesi rendből a XVII. században élre törő egy családnak sarja, neki is apja szerezte a grófi méltóságot, ő is a királyi Magyarországon nagybirtokos, tehát anyagi létérdekei a Habsburgok uralmához flizik, s végül, de nem utolsónak, ő is oly mélységesen hivő katholikus lélek, ha nem is lépett az egyházi rendbe, mint Kéry János, hiszen vallásos tartalmú könyveket bocsátott közre még többet is, mint pálosrendi kortörténetiró kortársa és barátja. (Kéry vagy 12-t, Esterházy 14-et. ) Láttuk, hogy Kéry János testvérbátyja, Kéry Ferenc és Esterházy Pál mily szoros barátságban, többszörös komaságban állottak egymással, s közös hadakozásaik - szép akciójukat Babocsa ostrománál Zrinyi 1664. évi téli hadjáratában már

1) megismertük - még szorosabbra fűzték barátságukat, egymás iránti nagyrabecsülésüket. Kétségtelen, hogy Kéry János, a történetíró szintén közel állott Esterházyhoz és sokat érintkezett vele. Esterházy Pál élete annyira ismert, hogy itt csak fontosabb mozzanatait sorolom föl. Született 1635. szeptember 8-án mint Esterházy Miklós nádor és gróf Nyáry Krisztina fia. Anyai nagyapja Nyáry Pál, a neves katonaember volt, kivel találkoztunk már fentebbi fejezeteinkben. Nevelését apja irányította, maga is Íróember, felsőbb iskoláit Grácban - egy időben a későbbi IV. Ferdinánd és I. Lipót királyokkal - és Nagyszombatban végezte. Iskoláit befejezve Pápa városa parancsnoka és Sopron megye főispánja lett, 1655-ben I. Lipót koronázásakor - Kéry Jánossal, a történetíró apjával együtt - aranysarkantyús vitéz, majd kamarás, 1661-ben pedig főudvarmester. De következtek a döntő háborús évek: 1663-64. s mint a többi magyar főrangú ifjú és férfiú, Esterházy is fegyvert fogott, mégpedig az általa oly mélységesen tisztelt Zrinyi Miklós parancsnoksága alatt. A háborút befejező vasvári béke miatt támadt országos elégületlenség, mely Wesselényiék összeesküvésében csúcsosodott ki, Esterházyt nem tántorította el I. Lipóttól. Mindvégig ennek oldalán küzdött, előbb fegyverrel, mégpedig sikeresen, majd 1680 óta inkább politikai téren. A Habsburg uralom megerősödésével egymásután érték a sikerek, 1681-ben nádorrá lesz, 1687-ben nagyrészt ő viszi keresztül a magyar országgyűlésen a dynastia öröklési joga törvénybeiktatását, minek jutalmául a római birodalmi hercegi méltóságot nyeri el. 1683-ban fegyverrel védte Bécset, s az ostromnál meg is sebesült, a kuruc időkben is tántoríthatatlanul kitartott I. József, majd III. Károly mellett, mind 1713-ban bekövetkezett haláláig. Esterházy Pál tehát szintén férfikora nagy élményét, az 1663-4. évi háborút dolgozta fel Mars Hungaricusában, miként Kéry is az ő Mártis Turcici ferociájában. Esterházy - vallja előszavában - már egyenest a magyar rendekhez intézi Írását, azon hamis információk, sőt rágalmak eloszlatására, melyeket némelyek a nép között a legközelebb mult hadi és politikai eseményekről szánt-szándékkal elterjesztettek a tudatlan nép egyenes megtévesztésére, még Írásművekben is. Ő a teljes igazság fel437