Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
de ebben Verancsics mégis megmutatta, hogy a magyar történetírás ez ösztönzője és indítéka: aktuális problémák történeti előzményeiből való megoldása, bár csak a közelmúltból is - nem halt ki a XVI. századi történetírás csaknem kizárólagosan kortörténeti tevékenysége idején sem. Magának a történetkutatás- és Írásnak tudományos célja, feladata Verancsics szerint: a maguk valóságában megismerni az eseményeket, tényeket, megismerni mindazt, "quae fuere", ami valóban megtörtént, a "vera cognitio rerum" (Ranke), s ez ismereteket megfelelő irodalmi formába önteni. 1 8) A "vera cognitio rerum"nak, a dolgok megismerésének a maguk valóságában azonban korlátai vannak. Hiszen, mondja Verancsics, a mult "per se" feledésbe merlll, saját korunkban látjuk a rengeteg változást, ami ezen a földön végbemegy, mert minden kor igyekszik mindent a saját korának szokásaihoz hajlítani. Aztán meg mindig is voltak, akik saját tetteiket, s ebben a multat elfeledtetni igyekeztek is, t. i. azok, kik "tarn de litteris, quam de patria... minus bene meriti. " 1°) Akadályozza a mult megismerhetését az írók elfogultsága is. Ezek ui., vagy pénzért Írnak, vagy fejedelmi parancsra, kapzsiságból vagy félelemből. Vannak ugyan független irók is, kik nem szegődtek senkinek zsoldjába, de ezeket meg saját szenvedélyeik vezetik részrehajlásba, ugy, hogy mindezek nem azt irják, "quae fuere", hanem azt, "quae no n fuere" és saját képzeletükből dolgoznak. Ezeknek persze senki sem ad hitelt. Mégis, mint már idéztem, az irótehetséggti megáldott embernek kötelessége az utókorral szemben, mondja Verancsics, hogy megírja kora vezető férfiairól, eseményeiből, állapotairól azt, amit "maga látott és hallott". 17) Mert Verancsics csak azt hiszi el, amit egy iró maga látott, maga hallott, s a történeti forrásanyag, sőt mások történeti munkái hitelességét is e szerint az egyetlen mérték szerint itéli meg. Giovio kortörténetének a magyar eseményekkel foglalkozó részeit bírálva, megmondja, hogy "ex hominum relatu non ita recte scribitur história, ut vei ex ipso usu, aut visu bellorum, vei ex annalium lectione. " (i. h. 180. ) Ebből következik, hogy Verancsics irtózik a "dubia conjectura"-któl és hogy tanácstalan az olyan munkákkal, forrásokkal szemben, melyek nem saját kora magyar eseményeiről szólnak, azokat kritikailag megrostálni, megítélni képtelen. Teljes hitelt ad a "nostra chronica"-nak: Thuróczynak, szemben a külföldi Írókkal, (kiket ért ezek alatt, nem mondja) mert 1 8) ki hiszi azt, hogy egy nép történetét Idegen irók jobban megértik és igazabban és bővebben Írhatják meg, mint a saját nemzetbeliek? Ugy látszik, feltételezi, miszerint Thuróczy csupa szavahihető kortörténet után dolgozott, ami a XI. század közepétől kezdve végső elemzésben igaz is. (Thuróczy kortörténetében pedig maga is jólértesUlt fül- és szemtanukra hivatkozik.) De mit mondjak, kiált fel Verancsics, a rómaiak, humok és más nemzetek uralmáról Erdélyben? 1 9) Maguknak a klasszikus Íróknak hiteléről is csak földrajzi kérdésekben tud Verancsics dönteni, mert e részt olyasmit olvas müveikben, amit maga ls lát. így Ptolomaeus és Strabo földrajzainak a Balkán félszigetről közölt adatait javítgatja, és első konstantinápolyi útjáról vezetett naplójában (1553. ) azt veti e két görög tudós szemére, hogy "haud dubie palam est, veteres quoque multa scripslsse ex relatu et lectione priorum, non experientia propria " . ' Ptolomaeust korrigálva, aki Hadrianopolim cum Phlllppopll eandem esse clvitatem scrlbat, contra classlcos authores et publicam experientlam , quod qui videres (sic!) proprlÍ8 oculi s et tabulas eiusdem Ptolomaei dlligentius consideravere, facile prospicere poterunt, quod patefecimus. (u.o. 333.) De ezek nem történeti események, hanem földrajzi adatok, a klasszikus történettel Verancsics nem tud mit kezdeni. Viszont igen lényeges, hogy az experlentlából szerzett ismereteket eléje helyezi a régebben élt Íróknál olvasottaknak. (Ez azonban inkább természettudományilag helyes 40
