Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Gersei Petthő Gergely

fordulón irt magyar történetírók legtöbbje tette/. Mégis, ugy látszik, s ez a modern magyar történetírásban elfogadott nézet is, Petthő azért vette kezébe a történetírói tollat, hogy katholikus szellemű és magyar nyelvű magyar történetet - s világtörténeti vázlatot - adjon a latinul nem olvasó szélesebb magyar olvasóközönség kezébe, mely eddig csak protestáns krónikára, a mérsékeltebb Heltai, s az igen szenvedélyes és elfogult Bencédi Székely általános magyar történeteire és világtörténetére volt utalva. Különben - erre még lejjebb visszatérünk - Petthő müve középkori részében lényegében e két XVI. század közepi magyar történetíró, vagy mondjuk kivonatoló krónikáját irta át. De kétségtelen az is, hogy Petthőt a korabeli sorsdöntő katonai és politikai fejlemények: a tizenötéves háború és Bocskay-, majd Bethlen-féle felkelések és súlyos következményeik is erősen ösztönözték történetirásra. Petthő krónikájában — kezdi 373-mal (a magyarok /hunok/ első bejövetelével, mint a magyar krónikák) és befejezi 1626-tal - a főbb hadi és politikai események előadására szorítkozott. Hogy Szent István történeténél beiktatja a - saját korabeli vármegyék felsorolását, ez még nem az ország belső állapotainak rajza. De kitér egyes emberek, olykor kisebbek életsorsára is, s a nép szenvedéseit ő sem tudja emlittetlenül hagyni. A magyar történetbe a megfelelő évekhez beleszövi a fontosnak látszó világtörténeti fejleményeket, úgyhogy ebben is Bencédit látszik követni. Különösen figyelemmel kiséri a török, sőt tatár eseményeket, de feljégyzi Amerika felfedezését is, mégpedig 1499-hez: "Columbus Kristóf egy jeles hadakozó Vitéz Ur ez üdöben találta az uj Világot kit Indiának hinak". Általában az egyes évekhez egyszerűen hozzájegyzi az abban történt fontos hadi és politikai eseményeket, anélkül, hogy azoknak akár még külső összefüggéseiket is feltárni igyekeznék, és annyira elsősorban hadtörténetet ir, hogy fő beosztási elve, az évek szerinti elbeszélését még egy-egy királynak hadai szerint is csoportosítja - amiben Heltait követte, másik főforrását a középkorra -, s 1626-ban, ugy vélte, abbahagyhatja az irást, mert remélte, hogy ez évben véget ér a háború, (p. 205. ) Ritkán tér csak ki gazdasági jelenségekre, pl. az 1622. évi nagy drágaságra. Kulturális eseményekről csak kivételesen szól, igy felemlíti, miszerint "Faustus" (!) 1452-ben feltalálta a könyvnyomtatást. Luther fellépéséről röviden referál, Loyolai Szent Ignác rend-alapitásáról már jóval részletesebben. Annalisztikus előadását olykor megszakítja kerek, önállóan megszerkesztett fejezetekkel, különösen saját korába érve, mikor már kortörténetet ir. Itt már folyamatos előadást ad, keresve az események összefüggéseit is, és innentől kezdve külön címekkel is kiemelt fejezeteket is találunk müvében: "Bocskay István támadásáról" (1604. ), és "Bethlen Gábor első", "második" és "harmadik támadásától" (ad an. 1619., . 623. és . 626. )cimüeket. Dolgozási módja a régebbi időkre tiszta kompilálás, ahogy maga is megvallja az 1527. évnél - mint különben Istvánffy is tette mintegy 1550-nél. (L. XVII. ) - , NB. "Eddig való Írásomat szedegettem nagy szorgalmatossággal egybe, sok rendbéli fő Historicusokből, tudniillik Bonfinius Antalból, Joviusből, Surius Lőrincből, Thurőczi Jánosból, Ronsoni (= Ransano) Péterből, Heltai Gáspárból és Tinódi Sebestyénből, ezek Erdélyi Magyar Historicusok. Továbbá Vramecz Antalból, ki a Horvát Országi dolgokról jól irt ús Istvánffy Miklósból, ki a mi Udönkben irta a Magyarországi Históriát. 6) Azért ha valami fogyatkozás avagy vétek esett Írásomban, azt senki ne tulajdonítsa énnékem. Ezután immár bizonyosabb dolgok következnek, ugy mint mellyek mi Udönkben történtenek a kikben magam is forgottam, kiket pedig sok fő rendbeli bizonyos és hitelre méltó személyektől is igy értettem és hallottam, amint meg vagyon irva. " De felhasznált e felsorolt müveken kivül Petthő másokat is: idézi Michael ab Isseltet Báthory István dicsőséges győzelméről "a Muszka Tsászár felett" (p. 127. ) (Rettenetes Iván moszkvai nagyfejedelem fölött, ad an. 1578. Báthory orosz hadjára405