Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
ad Amurathem Turcarum Imperatorem ex vetere Megarorum Patira Legatum Constantinopolim venisse, a fide dignis et quorum authoritas in conspicuo est, accep i. ,. ez a követ a szultán udvarában, ubi Europaeum Ungarum ibi esse cognovisset (aderat autem a Caesare Rudolpho ad Turcam missus magnae quidam vir prudentiae et virtutis ) ad se invitatum comiter patrio sermone quem Orator Caesareus intelligeret, allocutus est", s egyebek közt a magyarok "Martia indoles"-érői szőlt, s jól ismerte az európai magyarok történetét! (Töppelt, i. h., pp. 37-38. ) Feltűnő Révay és Szamosközy informátorainak hasonlósága! s hogy egyikük sem nevezi azt meg. Még a pontosnak ismert Szamosközy is csak körülírja! Az őstörténeti kutatás ekkor még a képzelet birodalmába tartozott, s értesüléseit a közszájon keringő ellenőrizhetetlen, távolés közeikeleti hírekből vette, melyeket megrostálni nem tudott, de azért mohón elhitt. De ezek az őstörténeti próbálgatások az őstörténet-kutatókra és nyelvtörténészekre tartoznak. Itt még csak annyit, hogy Révay igyekszik tisztázni a magyarok Hungarus nevét, azt a "Hunno-Magyaro" összeolvasztásából származtatva, (pp. 826-828. ) A szlávok kérdéséhez Révay ugyané fejezetben, Szlavónia (Horvátország) leírásánál érkezik el. Talán felvidéki, Turóc megyei volta, s anyja családjának szerb származása is felkelthette érdeklődését a szlávság iránt. A "lingua Slavonica", mondja, "seu Illyrica" egészen Konstantinápolyig használtatik. Ez a legelterjedtebb nyelv, mert annak ismeretében csaknem fél Európát (! ) és Ázsia nagy részét be lehet utazni. Igen nehéz nyelv - Révay általában szlávságról beszél, és nem különböztet meg külön nép- és nyelvcsoportokat - csak a latin nehezebb ennél. Rövid - fantasztikus - történetét is adja a szlávok bevándorlásának a Balkánra és más lakhelyeikre. A Balkánra szerinte Nagy Sándor hozta volna be őket, ki maga is tudott volna szlávul -, ezt olvassa ki Révay Justinus XI. könyvéből. Hogy Révay hitelt adott a furcsa oklevél-hamisitványnak, melyben Nagy Sándor jogokat adományozott volna a szlávoknak, erről már szóltam. Révay csak a nagy szláv tömeget látta, s nem történeti szláv nemzeteket és államalakulatokat, vagy eljövendő szláv nemzeti államok korabeli kezdeteit, vagy lehetőségeit. Ismerte Tubero Commentarii-jeit - hiszen egy helyét, láttuk, szó szerint átirta, s valószínűleg nem ez egyetlen átvétele -, de nem vette figyelembe Tubero látnoki megállapításait az össz-szlávság egyesülési törekvéseiről, s nem ismerte fel az ezekből Magyarországra háruló következményeket. Életrajzi fő forrása: Hrabécius R aphael, Oratio funebris ... 17. Jul. 1622. Cassoviae, 1623. (R. M. K., II. 427. ) L. még: Bo d Péter, M. Athénás, 231. és Horány i A., Memoria. III., 165. (M. Tudományos értekezések, 1862. I., 248.) és Szinnyei, s.v. Kiadások : Révay P., De s. Corona Regni Hungáriáé ortu Commentarius, Augsburg, 1613. (R.M.K., III. 1118.) U.a., Bécs, 1652. (R.M.K., III., 1795.) U.a. Nagyszombat, 1723. Réva y P., De monarchia et s. Corona c. Hungáriáé Centuriae Septem. Frankfurt, 1659. (R. M. K., III., 2058. ) Nádasdy Ferenc bevezetésével. Mindkét mű Bél Mátyás gondozásában: Scbwandtner, I. G. Scriptores rerum Hung. (2°) Bécs, 1748. II. köt. ,431. sqq. ill. II. 604. sqq. Fentebb ezt idézem. Irodalo m: Szilágy i Sándor, Révay P. és a szent korona. Értekezések a tört. tudományok köréből. V. kőt. Bpest, 1876. I. szám. Bartonie k E., A magyar királykoronázások története. Bpest, é. n. pp. 169-171. 400
