Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
módszereitől, s a középkori rendi állam hive és hirdetője (mint különben Bocskayék is, kiktől pedig oly élesen elkülönítette magát). 2 5) Révay messzetekintő történetíró és politikus, aki nemzete és hazája történetét és akkori helyzetét Európa történetével és akkori helyzetével való összefüggéseiben szemléli. Keresi a magyar történetnek a német, de még azon túlmenően a francia és angol történettel való hasonlóságait, amellett ellát messze keletre is, délre is, és felismeri a szlávság nagy jelentőségét. Nem ijed meg a török hatalomtól, mint Erdélyben lakó honfitársai, hiszen ő a biztosabb Felvidéken birtokos, és nein keresi a szultán kegyeit, mint Bocskay, mikor ez a fejedelemtől sérelmeket szenvedett. Másfelől ő az első magyar politikus, aki a francia politikai elméletek neveltjének vallja magát, és a francia nézetek követését ajánlja a magyaroknak államról, politikáról, jogról. 2 6) Révay lelkesedett a török elleni harcért, s a tizenötéves háborúban, melyet sorsdöntőnek vélt, maga is részt vett. Kitűnő politikai és katonai érzékkel észrevette, hogy a török expanzív erő megtört, s megállapítja, hogy az 1592-től 1606-ig folyt harcok voltaképp egy helyben topogtak, hiszen két háromszögben vitattak meg: Kassa, Eger és Várad térségében, valamint Buda, Esztergom és Székesfejérváréban, (p. 773.) De a török kiűzéséhez Európa segítsége szükséges, 2 7) és Révay azt óhajtaná, hogy a kibontakozó nagy (harmincéves) vallásháború helyett Európa inkább a török ellen fogjon fegyvert. Mert Révay, bár buzgó lutheránus, és nem közömbös előtte hitének és annak megvallőinak sorsa, a vallásháborúkkal szemben teljesen értetlenül áll, azokat mélyen fájlalja és elitéli (mint különben Szamosközy is, s mint a francia Politique-ok). Még a XXII. artikulusról is tartózkodóan ir, inkább az országgyűlés tekintélyét féltve az ilyen Ilimmelreich-féle eljárásoktól, s csupán megállapítja, hogy ez elidegenítette a lelkeket a fejedelemtől. A hitet, mondja, a magyarok megtérését adva elő, "modesta informatio"-vai kell terjeszteni, nem "violenta compulsio"-vai. (p. 437. ) 2 8) Révay előadása igen élénk, megelevenítő, nemes, komoly, emelkedett hangú, de nem dagályos vagy patetikus; s bár szeret politikai jelentőségű intelmeket szőni szövegébe, szerkesztése arányos és ügyes. Fő beosztási elve az időrendi, de nem annalisztikus, s második müve, a Monarchia anyagát századokra tagolja, nyilván a magdeburgi centuriátorok hatása alatt. Csak a Monarchia befejező fejezetei - a szent korona és a koronázási jelvények, valamint Magyarország leírása, melyek tárgyilag is leválnak a történeti események elbeszéléséről, nem illeszkednek be az egész mü kompozíciójába, s magukban is szakadozottak. Stilusa jó latin stilus, és mint előadása, világos, szabatos. Nem válhatunk el Révaytól anélkül, hogy a magyarok eredetéről, s a szlávságről szóló véleményeit ne ismertetnénk. Már emiitettem, hogy Révayt mennyire érdekelte a magyarok eredetének kérdése, s hogy erről már a Commentariusba is illesztett egy utólagos betoldást. A Monarchia függelékében aztán a szent korona és koronázási jelvények ismertetése közben, mikor leírást ad Magyarországról és társországairól, újból kitér a Keleten akkor még állítólag élő magyarokra, s róluk, szokásaikról, nyelvükről értekezik, valamely utaz ó előadása alapján, kit azonban közelebbről nem nevez meg. "Quidam e terra ipsorum peregrinus rediens referabat", mondja. Ez az utazó az állítólagos keleti magyarok nyelvét is megvizsgálta, s Révay feljegyzi, hogy szerinte járótea (vagy talán járóka??) jelentené a lábat, látóka a szemet. Ezek a magyarok tudják ugyan, hogy rokonaik régente elmentek Pannoniába, de ugy vélik, hogy azok ott már régen elpusztultak, s most csak maguk az egyetlen magyarok "soli ipsi nomen gentis Hungaricae profiteri volunt, extra terram suam nullos esse legitimos Magyarorum filios. " Ki volt ez az utazó? Azt éppúgy nem tudom meghatározni, mint Szamosközy informátorát. 29) Szamosközy ezt igy Írja le: "Proximis annis 399
