Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
Tisztességes embereket csak megverni tud, mint minden cinikus... de összehasonlíthatatlan zsurnaliszta tehetség és élelmesség van benne, aki moralizáló vezércikk tónusban ir stb. 1 0) Ennek a Giovionak munkáját Verancsics a humanista hizelkedés minden superlativusával dicséri, csak magyar hireit birálja, illetőleg helyesbiti, melyek, mint ahogy ő maga mentegeti Gioviot, másolói tudatlanságból, vagy informátorai gondatlanságából "amanuensium scribendi inscitia aut referentium indiligentla(m)" csúsztak be a dicsőitett munkába. Verancsics javítgatja Giovio nyelvészeti tévedéseit, egyes adatait, a levél túlnyomó része azonban összefüggő leirása Buda 1541. évi bukásának, (- vagy felszabadításának, ahogy Werbőczyék nevezték). A két utolsó lapon aztán Verancsics Török Bálint tragédiájáról referál. Kerek történeti monográfia tehát erről a szégyenletes kapitulációról, melynek bevezetése azonban oly értékes vallomásokat tartalmaz Verancsics történetirásról vallott nézeteiről, hogy igazi jelentőségét ez teszi ki. (i. h. pp. 178-226.) 9. Dialógus Verancii cum fratre suo Michaele. (Verancsics Faustus hozzájegyezte: "De itinere et legatione sua Constantinopolitana Antonii Verancii dialógus. Fragmentum. ) Zápolyaitól I. Ferdinándhoz való átállásának megokolása és első 1553-1557. évi követi megbízásának története, (i. h. 273-288. ) Elsőrangú forrás. 10. Ugyané követségében Konstantinápolyig tett utjának 1553. évi útinapló ja. Csonka ez is, Drinápolynál megszakad. Rendkivül érdekes olvasmány, magyar történeti érdek nélkül. (Acsádi szerint 1553-ban irta.) (i. h. pp. 288-334.) Hogy a Verancsics neve alatt szereplő magyar nyelvű történeti dolgozatok között (M. H. H., II., III. k., Verancsics iratok II. köt. ) nincsen Verancsics Antaltól származó eredeti munka, abban igazat kell adnunk Acsádinak. (i. m. 7. ) Mi vitte Verancsicsot - történetírásra. Mindenekelőtt humanista volta, vagyis teljesen öncélúan tudományos és irodalmi inditékok. Mert Verancsicsnak a történetírás elsősorban öncél. Ő azért ir, hogy irői tehetsége el ne sorvadjon, hiszen, vallja Senecával, pihenni irodalmi foglalatosság nélkül halála az embernek.De vannak Verancsics történetírásának - hogy ugy mondjam - nemzetnevelő, vagy legalábbis a vezetőket intő, s a külföldet buzditó, publicisztikai indítékai és céljai is. Verancsicsnak ugyanis meggyőződése, hogy azok, kik irői tehetséggel vannak megáldva, egyenest kötelesek koruk történetét megírni, különösen Magyarországon, hol az emberek nem törődnek koruk eseményei feljegyzésével, legfeljebb lakomákhoz, ivások fűszerezésére, (de a vitézi, harci erények ösztönzésére is) szereznek mindenféle "cantilénákat. "12) Mert Verancsics nem puszta ismeretközlésben látja a történetíró feladatát: tanítani is akarja a késel utódokat, és hasznokra lenni azzal, hogy feltárja előttük kora politikai és hadi eseményeit, és azok hőseinek erényeit, de hibáit is, amivel a jóra intse olvasóit, a rossztól pedig elriassza. Hiszen, mondja, ha feledésbe merülnének a régi emberek elmúlt cselekedeteit, tökéletlenebb lenne tudásunk is, és nem telnék gyönyörűségünk sem a jelenben, sem abban, ami még jönni fog(!), ha ugy lámánk, hogy mindennek emlékezete szintén nem fog fennmaradni. Nem igyekeznénk kerülni a bűnöket és gyakorolni az erényeket, ha ilyen példák - az elődök bűnei és erényei - nem állanának előttünk. 1 3) További fontos ösztönzője Verancsicsnak, hogy a többi keresztény ország fejedelmeinek figyelmét felhívja a magyar állagotokra, s ezzel a török elleni harcra, az általános európai védekezésre buzdítja őket. 1 4) Másfelől: ő a történetből igyekszik megoldani egyes felvetett problémákat is, Így kora főkérdését: mely okok, tényezők döntötték Magyarországot a XVI. századi tragikus bukásba. Amihez nem pusztán az események okai kutatásával jutott el. Sajnos, az ezt a kérdést tárgyaló műből csak pár lapnyi készült el, vagy maradt fenn, 39
