Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
nyekre, hogy itt csak az utolsót emlitsem fel: 1618-ban, II. Ferdinánd királlyá koronázása idején, irja Révay, kitör a csehországi lázadás (p. 807. ), melynek hire Pozsonyban igen megdöbbentette II. Mátyást. 24) Révay nemcsak a múltban, és mint történetíró keresi Magyarország kapcsolatait Németországgal. 6 mint politikus is meggyőződéses hive az "immortalis domus Austriaca"-nak és a Romanum Imperiumnak. II. Mátyás embere, mint Illésházy, s itt válik el Istvánffytól, ki Rudolf hive. Révay politikai meggyőződése és program ja,melyet történetírásában állandóan hirdet - mint ezt a Commentarius tárgyalásánál is említettük - az, hogy Magyarország és a magyar nemzet csak a német birodalom segítségével szabadulhat a török igától. Mert Révay előtt ez a legelső, legfontosabb politikai cél: Magyarország felszabadítása az ázsiai barbárok alól és egyesítése a Habsburg fejedelem jogara alatt. Révay politikai elgondolásaiban egy elkülönülő Erdélynek nincsen helye. Nem szerette Erdélyt, az "inconstans Transsylvaniát", s vele történeteiben is csak elég mellékesen foglalkozik. Hogy Bocskay erdélyi fejedelem lett, az, irja Révay, csak az ő egyéni nagyravágyásának kielégítése, melynek áldozatul esett Magyarország politikai, és még meglevő területének egysége, és mint Istvánffy, ő is tiltakozott a bécsi béke ellen, mely Magyarországot kettéosztotta. De bármennyire elitéli Révay Bocskay felkelését, a rendek ellenállási jogát határozottan védelmezi, és megállapítja azt is, hogy 1604ben volt ok az elégedetlenségre. A hirhedt XXII. artikulusról is bővebben emlékezik meg, mint a katholikus Istvánffy, Bocskay személyes sérelmeit azonban részvétlenül regisztrálja. Az ő véleménye az, hogy a fejedelem jó kormányzással, a nemesség pedig jobbágyaikkal való jó bánásmóddal már eleve vegyék elejét az elégedetlenségnek, s akkor nincs ok a rendi megmozdulásokra, vagy jobbágymozgalmakra. A fejedelem legyen "liberális és facilis": ne zárkózzék el az alattvalók elől, ha azok tisztességes és igazságos dolgokban fordulnak hozzá: in rebus honestis et iustis ... quod iuris et libertatis quisque suae acerrimus est propugnator. (p. 774. ) Ezen ad hoc intelmeken túlmenően, Révay valóságos kormányzati alapelveket szab a király elé, hogy ugy mondjam, királytükröt csiszol ki, éspedig a helyes gazdaságpolitika alapelveiről, mert a gazdasági szempont amúgy is meglehetősen előtérben áll Révay gondolkozásában. Már láttuk, hogy a történeti aktorok mozgató okaiban eléggé gyakran ismeri fel az anyagi érdeket. Révaytól távol állott, hogy egyenest egy II. Mátyáshoz, vagy pláne II. Ferdi1 nándhoz intézzen intelmeket. O egy igen régi magyar király, I. Béla gazdaságpolitikáját, s annak áldásos kihatásait jellemezve fejti ki - ezt is már láttuk - a helyes gazdaságpolitikáról való elveit, s hogy milyennek kivánná a magyar társadalom rendjét és összemüködését. Regnum non victu tantum, sed necessariis omnibus locuples evaderei, iustitiae item ordo et honestis hominum convictus servaretur, sinquidem et Nobilitas, alii quoque potentiores in cellis et horreis habentes vnde viverent ab oppressione plebis abstinerent, vulgus denique in annonae et rerum affluentia, nihil extra aequi et honesti rationes admitteret. Pr o pter quam Belae solertiam atque beneficentiam, tarn nobilitatis, quam agricolarum nagy jóléte követte. Az egész társadalom minden rétegében meggazdagodott, és ez volt a királyi kincs, ez volt a király gazdagsága. Mert a fejedelmek vagyonát nem jövedelmeik nagysága szerint kell megítélni, folytatja Révay gazdaságpolitikai fejtegetéseit, nem aszerint, hogy mily mértékben van megtöltve a fejedelem kincstára, amit alig lehet másképp megtöltetni, mint erőszakkal, elnyomással és az alattvalók könnyeivel, hanem helyes gondossággal (bona provisione), hogy az ország oly segédeszközekkel legyen felszerelve, melyekkel a király a jelenben és jövőben is ragyogjon, s legyen, amivel nehéz helyzetekben királyi tekintélye és uralma megvédhető legyen. Az ilyen uralom a legjobb arany és a legszilárdabb. Világos: Révay idegenkedik az akkor modern fejedelmi abszolutizmustól és 398
