Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
Vagy saját korához érve, hol már egészen önállóan alkothatja meg Ítéletét: Russwurmot, ugy mondják - véli Révay - a török megvesztegette, azért hagyta abba 1602ben Buda ostromát (p. 771. ). Zrínyi Miklóssal öleti meg Révay Katzianert is, miként Forgách Ferenc is, de Révay menti a nagy hőst, hogy nem pénzért tette, hanem mert Katzianer áruló volt. "Nunquam simi probro datum iri arbitratus, si periurum et perfidum hominem suis artibus delusum sustulisset. " (p. 724. ) Mint más magyar (kor) történetírók, Révay is ismerni véli a török szultánok motívumait is: a tizenötéves háború kitört, mert III. Murád (1574-1595) háborút akart, hogy ősei példáját kövesse, hogy a kereszténység iránti gyűlöletét kielégítse, és főképp nővére biztatásának engedve, (p. 757. ) Igen józanul itéli meg Révay Bocskayt is, korának főhősét, ki szerinte két vára elfoglalása miatt menekült a hajdúkhoz, őt magát szerinte is Kutasi mérgezte meg. (p. 781.) Erősen kiemeli Révay, hogy bécsi béketárgyalások egy főpontjavolt Bocskay és Illésházy személyes érdekeinek kielégítése. 18) E teljesen realisztikus, emberi indítékok fölé aztán Révay a Monarchiában is felépiti a maga transcendentális, emberfeletti történetformáló erőit: Isten, aki mégiscsak minden földi történés végső mozgatója, a fátumot, melynek szerepeltetése azonban itt is inkább stiluskellék és idegen irők hatása lehet, csakúgy mint a Commentariusban 1'), a misztikus erőket, melyek a számokban, a csillagok hatóerejében és járásában rejlenek, s az ember sorsára kihatnak. Ezt is láttuk már első müvében. Sőt ismer Révay - a Monarchia tanúságára - valamely "mirabilis rerum omnium vicissitudo"-t, egy "intolerabilis vis perennitatis"-t, mely a földi birodalmakat bizonyos ideig emelkedni engedi, aztán ledönti. 20) a Commentariusban - már szintén láttuk a természet gazdaságos működésének (naturae oeconomia) tulajdonítja ezt a jelenséget. (p. 454. ) Ezek a titokzatos erők végzetszerűen belejátszanak az ember sorsa alakulásába. A kor babonás hiedelmei: asztrológia és számmisztika vegyülnek itt bele Révay történetszemléletébe, igaz, aránylag kis mértékben, s Révaynál általában kevesebb babonaság (előjelek stb. ) olvasható, mint akár az ujabban oly nagyrabecsült Szamosközynél, vagy még a józan Istvánffynál is. A számmisztikában pedig Révay igen előkelő tanítómesterre hivatkozik: Jean Bodin-re, a XVI. század végének nagy francia történet-theoretikusára, ki Methodus ad facilem historiarum cognitionemjében modernül ható módszertani elveket is lefektetett, melyek azonban a XVI. -XVII. században nem keltettek figyelmet, és Révay is csak Bodin másik müvéből, a De repubiica libri sex (Les six livres de la république) cimüből vehette a számmisztikáról vallott nézeteit. 21) Rávay legegyénibb, legsajátosabb konstrukcióját, az ő szent korona eszméjét már láttuk a Commentarius tárgyalásánál. A Monarchiából ehhez nincs hozzátennivalőm. Érdekes Révay történetírásában, hogy az események (fő hadi- és politikai események, országgyűlések) rajza mellett alkalomadtán kitér Magyarország közállapotainak jellemzésére is. E jellemzéseiben tulajdonképpen már nem a történetíró, hanem a politikus Révay nyilatkozik meg, kivel azonban e helyütt szintén kell foglalkoznunk. "Quam vero deplorandus et afflictus fuerit his tempribus: Regni status, quanta in civibus ipsius animorum alienatio, odia, inimicitiae, non inter extraneos tantum, sed inter domesticos unius familiae et sanguinis homines, qui sibi invicem hostiliter repugnabant", egymást kirabolták, vagyonúkon a barbárral (törökkel) osztoztak... "civitates, villae, oppida incensa, nullius domus, nullius oeconomia maximis damnis non fuit deformata: ad extremum", a török szövetség (Bocskay felkelése! ) miatt elvesztettük Esztergomot. Itt közli az Istvánffynál is olvasható hirt, hogy az aranypénzből, melyen valaki saját testvérét a tatárnak eladta (ő nem mondja, hogy hajdú) vér folyt. (p. 779.) Ezen kétségbeejtő állapotok egy réges-régi időből vett antitézise, 396
