Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

emiitettem, hogy Perényi Pétert erősen elitéli, amiért 7 éves fiát kiadta maga helyett tuszul a töröknek (L. XI,, p. 111. ), Zápolyaiék kegyetlenségei a kassaiakkal szemben "könnyek nélkül" "neque referri, neque audiri possunt" (L. XII., p. 126. ) Izabella és Fráter György sok sirás, nagy érzelmes jelenetek között békül ki ujből meg újból, pl. L. XVI. vége. És érzelmes nagy jelenet a XIX. könyvet befejező elbeszélés V. Károly császár lemondásáról. Szenvedélyes keserűség fogja el Bocskay hajdúinak pusztításai, sőt rabszolgakereskedései miatt (p. 508. ). Ezek "ex pessimo servilique genere ac fece hominum collecti ... praetextu religionis re... vera dominandi libidine" fogtak fegyvert a király ellen. (L. XXXIV., p. 502. ) Jó Ízlésre, lelki finomságra vall, hogy kihagyja Forgách Ferencnek Báthory Kláráról szóló, botránykrónikába illő fejezetét. (Forgách, 32., Istvánffy, L. XVIII., p. 198.) - Nemesen fejleszti tovább a derék Forgách Simon előadását keresztény foglyok kiszabadításáról: "A szegén rabok ... térden állva köszönék meg nekünk", mondja a jószívű katonaember (Forgách, 174. • +) Istvánffy: pulchrum imprimis, jucundumque erat spectaculum stb. (L. XX., p. 240. ) Igy működik Istvánffy fantáziája és érzelmessége, előadó, megjelenítő tehetsége. Már idéztem fájdalmas kitörését a tizenötéves háború katonáinak kegyetlenségei miatt. (L. XXVIII., zárómondatai. ) 113) Gúnyolódni inkább csak Bocskayékon szeretett: a bécsi béke után ezeket durbanciinak kezdték csúfolni, s minél jobban haragudtak ezek érte, annál inkább terjedt el a csúfnév. (A durbáncs valami halféle, szűrős tüskékkel. ) (L. XXXIC., p. 518. ) 114) Annalisztikus jellegű előadása 1584-ben, mikor a nagy hadjáratok már másfél évtizede szünetelnek, és Istvánffy, ki hadtörténetet ir, többször kényszerül pusztán egymástól elszigetelt kisebb harcokról a végeken beszámolni, melyek nincsenek egymással tárgyi összefüggésben, mondom, 1584-ben megjegyzi: Postea - fori, domique quietiores ab hoste eo anno fuimus. (L. XXV., 343. Ilyen megjegyzés különben Forgách Ferencnél is olvasható. ) Még szigorúbban évkönyvező 1585ben és 1586-ban: "Et haec quidem hoc anno ad primi veris initia gesta esse constat. Hieme vero subsequuta" ... hol már egyenest az évszakok szerint referálja az eseményeket. (L. XXVI., p. 347. ) Vagy 1588-ban: "post finem comitiorum a primordio veria ad aestatis usque adultae tempus judiciis Eperiessii ad- ' ministrandis superior "Ungaria vacavit", béke volt, "Autumno domi res turbari coepere" ... a török támad, de a szép szikszói győzelemmel megfékezik. (L. XXVI., p. 356. ) (Ez az 1588. év különben "apud nos ... fuit clarissimorum virorum morte notabilis". L. XXVI., p. 358. ) Az 1600. évet, mely századkezdő és szentév, különösen kiemeli, megemlékezve a nagy római ünnepélyekről, s amellett pár szóval összefoglalja az év fő eseményeit. (L. XXXII., pp. 458-450. ) Atque haec quidem (Miksa főherceg lengyel kalandja, 1586-ban) foris eo anno minus felici sorte gesta esse satis constat. (L. XXVI., p. 352. ) 1

4^"Nunc ad res Polonicas convertamur, quas tametsi integro ante anno actas esse non ignoramus, eas tamen hunc in locum rejiciendas existimavimus, ut ordine rerum servato, nec intercisa seri

e commemorari possunt. " (L. XXVI., p. 348. ), s Báthory István halálát, mely 1586. december 12-én következett be, az 1587. évi események közt beszéli el. 1

3^Itt csak egyet vizsgálunk meg, mert ezt ellenőrizhetjük abból a hivatalos jelentésből, melyet maga Istvánffy küldött a bécsi udvarnak még a beszéd elhangzása napján, valamint Decsy János Commentarli-jéből, mely szintén adja e beszéd szövegét: Báthory Zsigmondnak a fejedelemségről való első lemondásakor, 1598. ápri386