Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
a II. Lajos előtti koronázásokon 80 000 lovas jött össze, mint mondják, ' qui res integras et florentes meminissent". (L. XXI., p. 261. ) - Tihanynál megemliti, hogy itt van I. Endre király sirja. (L. XXII., p. 287. ) - Munkácsot Koriatovics Tődor fejedelem Nagy Lajos adományából birta. (an. 1567. L. XXIV., p. 307. ) - Sziszeknél egyaránt megemlékezik római feliratokról és arról, hogy mit irt e városról Dio Cassius, Zosimus és Herodianus, s hogy ezt a várost "prisci Ungariae reges" adományozták a zágrábi káptalannak. - Pannonhalma Szent István alapitása (L. XXVIII., p. 390. ), Dél-Erdély havasaiban, hol 1595-ben háború dult, Nagy Lajos seregeit is katasztrófa érte. (L. XXIX., 412. ) A római emlékekről 1. : Bóta, i. m. 34. és Holub: Pannónia és Dácia Istvánffy Históriájában, Arch. Ért. XXXII. (1912.) 10 6>L. XXXIV., p. 510. - Ez a. Tieffenbach nem azonos azon Tieffenbachhal, kit Istvánffy a L. XXX., p. 434. -on, halálakor "vir Ungaris universim carus"-nak mondott. 107 )L. XXII., p. 287. Nógrád váránál: ezt Báthory Miklós váci püspök sok "elegáns" épülettel együtt restauráltatta: "opere Jacobini Tragurini architecti et statuarii" (ad an. 1594., L. XXVIII., p. 382. ) - Nagyvárad 1598. évi ostrománál Szent László ércszobra márvány talapzatán épségben maradt, noha a falakat köröskörül ágyulövések áttörték. (pertusi) (L. XXXI., p. 449. ) - A török felégeti a székesfehérvári székesegyházat: "toto orbe celebratum priscorum Pannoniae regum sepulchris nobile et augustum insigne. " (L. XXXII., p. 477. ) - Forgáchhoz irt jegyzeteiben arról a szoborról, melyet Alba herceg Antwerpenben a belgák nagy megütközésére magának emeltetett, Istvánffy tudja, hogy: "in cujus basi sculptum erat: Lungelingi opus ex aere captivo". Adoma ez csak, melyet Istvánffy hallomásból ismert, vagy maga láthatta ezt a felirást? De akkor járnia kellett Antwerpenben?! l0 8\l605. nov. 11-én, Buda alatt) "dicitur esse" (ő maga tehát nem látta) "rudioris operis, intus quidem lignea et superne laminis aureis tecta et lapillis obsoletum in morém indutis elaborata, quae quamquam a Turcis Imperatorum Constantinopolitanorum aut Despotarum Thraciae diadema fuisse fertur, incertum tarnen est, quaenam et unde sumta sit." (L. XXXIV. , p. 514. ) Biheg horvát városkáról: "urbecula opportuno et amoeno loco sita. " (L. XXVII. , p. 365. ) Az északnyugati Dunántul: "fertilissimae et amoenissimae regiones. " (L. XXVIII. vége. ) A Száva és Kulpa köze: "amoenissimus atque fertilissimus ager, virides arborum frondes amoena ... umbrecula. " (L. XXVII. p. 367. ) Veszprémnél: "rivi peramoeni et fontes saluberrimi. " (L. XVII. , p. 198. ) 110 )Holub, 19-20., História, L. XXIV., p. 321. U 1^L. még Herberstein katonái erőszakos requirálásainál, 1600. (L. XXXII., 467.) ugy, hogy itt a török kél a neki is adőző nép védelmére. (U. o. ) Vagy 1554-ben: a kóbor fizetetlen zsoldosok rabolnak (L. XIX., p. 219. ), vagy Szél Péter kaposvári kapitány, a leggonoszabb népsanyargatók egyikének esete 1554. (L. XIX., 220. ), kit aztán Török Ferenc (Bálint fia) végre is felakasztatott, vagy a Várdayak és Somlyai Báthory István 1564-ben egyességet kötnek azért js, hogy "intolerandis miserorum incolarum calamitatibus avertendis": véget vessenek a szegény lakosság elviselhetetlen szenvedéseinek. (L. XXII., p. 274. ) 112 )Érzékenyen elsiratja Jajca elestét (L. II., p. 94. ), II. Lajos halálát (L. VIII., p. 82.) 1529-ben a magyarok "ingenti, nec hiscere prae metu audentes, dolore" szemlélik - mondja -, hogy Szulejmán elviszi a szent koronát. (L. X. vége, p. 105. ) Már 385
